Kultúra

A tudósok meghatározása és az UNESCO definíciója

A kultúra fogalmának számos, olykor igen eltérő meghatározása létezik, amint az a következőkben látható:

1. „A kultúra az elme kollektív programozása, amely megkülönbözteti az emberek egy csoportjának vagy kategóriájának tagjait egy másiktól“ (Hofstede 1991) – állítja Geert Hofstede kultúratudós.

2. Clifford Geertz amerikai etnológus a következő meghatározást fogalmazta meg: „A kultúra az a mód, ahogyan az emberek kommunikálnak, továbbadják és fejlesztik az élethez való viszonyulással kapcsolatos tudásukat. A kultúra a jelentésalkotás mintája, amelyen belül az emberek értelmezik tapasztalataikat és irányítják cselekedeteiket“. (Geertz 1973)

3. Alexander Thomas is megpróbálja megközelíteni a kultúra fogalmát: „A kultúra egyetemes jelenség. Minden ember egy adott kultúrában él, és azt fejleszti tovább. A kultúra a népességre jellemző cselekvési területet strukturálja, amely a létrehozott és használt tárgyaktól kezdve az intézményeken, eszméken és értékeken át az intézményekig terjed. A kultúra mindig egy nemzetre, társadalomra, szervezetre vagy csoportra jellemző orientációs rendszerben nyilvánul meg. Ez az orientációs rendszer sajátos szimbólumokból (pl. nyelv, gesztusok, arckifejezések, ruházat, üdvözlési rituálék) alakul ki, és az adott társadalomban, szervezetben vagy csoportban öröklődik, azaz továbbadódik a következő generációnak. Az orientációs rendszer minden tag számára meghatározza a társadalomhoz vagy csoporthoz való tartozásukat, és lehetővé teszi számukra, hogy megbirkózzanak saját környezetükkel. A kultúra befolyásolja az adott társadalom minden tagjának felfogását, gondolkodását, értékeit és cselekedeteit. A kultúra-specifikus orientációs rendszer egyfelől lehetőségeket és ösztönzőket teremt a cselekvésre, másfelől azonban a cselekvés feltételeit is megteremti, és korlátokat szab a cselekvésnek.“ (Thomas 1996)

4. Az UNESCO Bizottság definíciója szerint: „A kultúra a legtágabb értelemben egy társadalom vagy társadalmi csoport sajátos szellemi, anyagi, intellektuális és érzelmi aspektusainak összességének tekinthető, amely egy társadalmat vagy társadalmi csoportot jellemez. Ez nemcsak a művészetet és az irodalmat foglalja magában, hanem az életmódot, az alapvető emberi jogokat, az értékrendeket, a hagyományokat és a hiteket is“. (UNESCO Bizottság 1983, 121)

5. Tylor, Cassirer, Trompenpaars/Hampden-Turner, Hansen és Werlen is egészen más szemszögből közelíti meg a definíciót: „(A kultúra) a legtágabb néprajzi értelemben a tudás, a hit, a művészet, az erkölcs, a jog, a szokás és minden más képesség és szokás megtestesülése, amelyet az ember mint a társadalom tagja szerzett.“ (Tylor 2011)

6. „A kultúrát egészében véve az ember fokozatos önfelszabadításának folyamataként írhatnánk le. A nyelv, a művészet, a vallás és a tudomány e folyamat különálló szakaszait képezik. Mindegyikben az ember felfedez és bizonyít egy új erőt – a saját, „ideális“ világának megalkotására való képességet.“ (Cassirer 2007, 345)

7. A hal csak akkor fedezi fel, hogy szüksége van a vízre, amikor már nincs benne. Saját kultúránk olyan a hal számára, mint a víz. Ez tart fenn minket. Élünk és lélegzünk általa. (Trompenaars/ Hampden-Turner 2012, 27.)

8. A kultúra kollektív egységes viselkedést jelent. (…) A kultúra jelensége három tényezőből, a szabványosításból, a kommunikációból és a kollektivitásból tevődik össze“. (Hansen 2011, 29 u. 32)

9. „Szociológiai felfogásban a kultúra egy társadalom tagjainak értékelt és értékelő cselekvési módjainak összességét, valamint azok eredményeit jelenti. A „kultúra“ nem értelmezhető sem tisztán materiális értelemben, mint tárgyak összessége, sem kizárólag elvont értelemben, mint értékrendszer, mert a fogalom mindkét aspektust magában foglalja.“ (Werlen 2008, 359)

Irodalom

Cassirer, E. (2007): Kísérlet az emberre. Bevezetés egy kultúrfilozófiába. 2. kiadás. Hamburg.

Német UNESCO-bizottság (szerk.) (1983): Világkonferencia a kultúrpolitikáról. Az UNESCO által 1982. július 26. és augusztus 6. között Mexikóvárosban rendezett nemzetközi konferencia zárójelentése. In: UNESCO Conference Reports, No. 5. München: Saur 1983, 121.

Hansen, K. P. (2011): Kultúra és kulturális tanulmányok. 4. kiadás. Tübingen/ Basel.

Trompenaars, F./ Hampden-Turner, C. (2012): Riding the Waves of Culture. A sokszínűség megértése a globális üzleti életben. 3rd ed. London/ Boston.

Tylor, E. B. (2011): Primitive Culture. In: Hansen, K. P. (szerk.) (2011): Culture and Cultural Studies. 4. kiadás. Tübingen: Basel, 29.

Werlen, B. (2008): Társadalomföldrajz. 3rd ed. Bern.