Diaszpóra

A diaszpóra kifejezés a görög nyelvből származik, és azt jelenti, hogy „szétszóródni“ vagy „szétszóródni“ (vö. Kuhlmann 2014). Egyrészt egy közösségnek a szülőföldjéről való kényszerű kivándorlását jelenti, másrészt pedig e közösség idegen régiókba való szétszóródását (vö. ibid.).

A kivándorlás általában a gyökeretlenség és a szülőföldtől való fájdalmas elszakadás érzésével jár együtt, így az érzelmi aspektusról is említést kell tennünk (vö. Vetter 2007, 164). A diaszpóra-helyzet meghatározásában központi szerepet játszik a földrajzilag távoli, valós vagy fiktív származási országra és annak kulturális-vallási hagyományára való identifikációs visszautalás (vö. Baumann 1999, 252).

Továbbá a diaszpóra-helyzetre jellemző a származási ország és annak kultúrája, az érkezési ország és a diaszpóracsoport közötti kölcsönös háromszög. A csoport vagy kisebbségként él önmagáért egy idegen országban, és megőrzi kulturális szokásait, valamint saját vallási identifikációját (vö. ibid.), vagy asszimilációra kerül sor, azaz a kulturális gyökerek elhagyásra kerülnek, és a kulturális identitás kérdései merülnek fel.

Történelmi gyökerek

Történelmileg a kifejezés a korai judaizmusban alakult ki. Először a zsidó diaszpórára használták, azaz azokra a zsidókra, akik az „ígéret földjén“ (Palesztina) és Jeruzsálemen kívül éltek. A kereszténységben a 16. század óta használják a kifejezést a felekezetileg eltérő társadalomban élő protestáns vagy katolikus kisebbségekre. Időközben a kifejezést más diaszpóracsoportokra is használják. Ezek közé tartozik például a görög, az indiai, a kurd és a libanoni diaszpóra (vö. Baumann 1999, 252).

Diaszpóra és száműzetés – hasonlóságok és különbségek

A diaszpóra kifejezés gyakran egybeesik a száműzetés (latin exilium „idegen országban tartózkodó, száműzött“) kifejezéssel, és néha egyenlőségjelet tesznek vele (vö. Kuhlmann 2014). A szoros szemantikai, fogalmi és történeti kapcsolat nem kérdéses. Az egyértelmű definíciós elhatárolás azonban nem tűnik túl hasznosnak, mivel a két fogalom gyakran egymásba olvad. A hasonlóságokra és különbségekre való reflektálás ezért értelmesebbnek tűnik.

Az egyik különbség az, hogy a száműzetés kifejezés inkább egyéni tapasztalatokat ír le, mint egy közösségét. A másik különbség az, hogy az emberek önként hagyják el hazájukat. A kivándorlás önkéntelenségének mértékét a száműzetéskutatásban jobban hangsúlyozzák, mint a diaszpóra kontextusában (vö. Kuhlmann 2014). Az egyik legnagyobb különbség a szülőföldhöz való kötődésben rejlik. A diaszpórák, akárcsak a száműzöttek, szoros kötelékeket tartanak fenn a szülőföldjükhöz. Továbbra is ezt tekintik igazi otthonuknak, és fenntartják saját kulturális identitásukat. A száműzöttek hajlamosak megbékélni új hazájukkal, és megpróbálnak társadalmi, érzelmi és szimbolikus kapcsolatokat kiépíteni a befogadó országgal. A száműzöttek számára a fogadó ország gyakran átmeneti megoldás marad, és nem kívánnak gyökeret ereszteni. A származási országhoz való folyamatos kötődés gyakran az anyaország politikája iránti elkötelezettséggel függ össze (vö. Kuhlmann 2014).

Irodalom

Baumann, Martin (1999): Diaszpóra. In: Auffahrt, Christoph (szerk.): Metzler Lexikon Religion: Gegenwart – Alltag – Medien. Stuttgart: Metzler, 251-254.

Kuhlmann, Jenny (2014): http://www.bpb.de/apuz/192563/exil-diaspora-transmigration?p=all [2018.07.02.]

Vetter, D. (2007): Diaszpóra. In: Khoury, Adel Theodor (szerk.): Lexikon religiöser Grundbegriffe – Judentum Christentum Islam. Wiesbaden: Marx, 164-168.