Edgar H. Schein amerikai szervezetpszichológus (1995) kultúraszint-modellje a kultúra három szintjét különbözteti meg a láthatóság alapján. Schein szerint a kultúra lényege a kultúra alapfeltételeiben nyilvánul meg, amelyek a tárgyak és a hangsúlyozott értékek felszíne alatt rejtőznek.
Kontextus Vállalati kultúra
Schein a kultúraszint-modellt a vállalatok kontextusában mutatja be. A vállalati kultúrák megközelítőleg zárt rendszerek, amelyek megkülönböztethetők más kultúráktól. Alrendszereiket, folyamataikat és mechanizmusaikat könnyebb átlátni, mint a társadalomban. Emellett a vállalatvezetésnek vannak olyan gazdasági érdekei, amelyek szükségessé tehetik a vállalati kultúra megváltoztatását (Schein 1995: 18-20. o.).
Schein kultúrafelfogása
Schein a kultúrát „közös alapfeltételek mintájaként“ határozza meg (Schein 1995: 25. o.). Az alapfeltételek itt közös tudást, a csoporttagok közös élményvilágát jelentik. Ezt a tudást a problémák közös leküzdése és a célok elérése érdekében végzett munka során sajátítják el. Ennek során a szervezetek reagálnak a környezeti változásokra és hatásokra (külső alkalmazkodás), és időről időre új tagokat fogadnak be (belső integráció). A kultúrát Schein olyan tanulási folyamatként írja le, amely egyrészt a csoportnak a külvilágtól való elhatárolódását, másrészt a csoport önképének kialakulását vonja maga után. Schein szerint a vállalati kultúra racionális és érzelmi hatással van a csoport minden tagjára és viselkedésére, hosszú távú célja pedig a stabilitás és a növekedés lehetővé tétele.
A kultúra szintű modell
„A szervezeti kultúra dékánja, Edgar Schein azt tanítja, hogy a kultúrának három rétege van: a kultúra tárgyai – a szimbólumaink és jeleink; a vallott értékei – azok a dolgok, amikről azt mondjuk, hogy hiszünk; és, ami a legfontosabb, a mögöttes feltételezések – a dolgok valódi rendje.“ (Comey 04/08/2019)
[A szervezeti kultúra dékánja, Edgar Schein azt tanítja, hogy a kultúrának három szintje van: a kultúra tárgyai – a szimbólumaink és jeleink; a vallott értékek – azok a dolgok, amikről azt mondjuk, hogy hiszünk; és ami a legfontosabb, a mögöttes feltételezések – a dolgok természete.“ A kultúra három szintje. (Comey 04.08.2019), fordítás Ch.H.]
Schein kulturális szintmodellje (Schein 1995: 30. o.) három szintet határoz meg, amelyek egymáshoz kapcsolódnak:
- tárgyak
- kifejezett értékek
- alapvető előfeltételek
Az artefaktumok „a vállalat látható struktúráira és folyamataira“ (ibid.) utalnak, amelyeket könnyű felismerni, de nehéz megfejteni. Ilyen például a térbeli építészet, az öltözködés, a nyelvi stílus, a szimbólumok és a rituálék.
A kinyilvánított értékek közé tartoznak a vállalat „stratégiái, céljai [és] filozófiája“ (ibid.), amelyeket könnyű kutatni, de nehéz megfejteni. A küldetésnyilatkozatok, stratégiai dokumentumok, megfogalmazott értékek és víziók alakítják a vállalat külső képét, de nem azonosak a csoport tagjainak tényleges viselkedésével.
A kifejezett értékek megnyilvánulása az alaptételekben, azaz a csoporttagok tudattalan és magától értetődő „nézeteiben, felfogásaiban, gondolataiban és érzéseiben“ (ibid.) fejeződik ki. Például a vállalati légkör, a közös világnézet vagy a feltételezett kognitív képességek a kívülállók és a csoporttagok számára egyaránt láthatatlanok, és ritkán megnevezhetőek vagy akár megfejthetőek. A kultúrák folyamatszerűségének tudatosítása itt is fontos: Az alapvetések többnyire történelmileg kialakultak, és ezért rendkívül nehéz megváltoztatni őket (vö. Schein 2003: 34f. o.). A kultúraszint-modell továbbfejlesztése megtalálható például az újabb vezetéselméletben Schreyögg/Koch (2020: 585-591. o.).