Integráció és kirekesztés

A Duden szótár szerint a kirekesztés kizárásra vagy kizárásra utal. Az integráció a különböző személyek vagy csoportok társadalmi és kulturális egységbe való bevonását vagy összekapcsolását jelenti. Az integrációt a befogadás szinonimájaként is használják, mivel ez utóbbi a múltban nem volt annyira jelen. Mindazonáltal jelentős különbségek vannak. Bár az integráció befogadást jelent, mégis megmarad egy bizonyos távolság, amely megkülönbözteti a bizonyos jellemzőkkel rendelkező egyéneket másoktól. Különbség van a „normális“ és a „más“ típus között (vö. Grimm/ Meyer/ Volkmann 2015, 146). Az inkluzív iskola például befogadja a sérült gyermekeket, de nem alkalmazkodik a speciális igényeikhez (vö. Grimm/ Meyer/ Volkmann 2015, 145 f.).

Az inklúzió viszont azt jelenti, hogy minden egyént befogadunk – függetlenül attól, hogy milyen nemű vagy etnikai hovatartozású, vagy hogy fizikailag vagy szellemileg sérült. Egy heterogén társadalomban mindenki egyenlő. Nincs a társadalom által felállított „normális“ vagy „más“ típus. Az iskola példáján ez azt jelenti, hogy a régi, hagyományos struktúrákat lebontják, és mindenki szükségleteivel egyénileg foglalkoznak (vö. Grimm/ Meyer/ Volkmann 2015, 145).

Inklúzió és pedagógia

Az inklúziós pedagógia arról szól, hogy a fogyatékossággal élő és nem élő gyermekek együtt tanulnak a hagyományos óvodákban és iskolákban. Ezt ki kell terjeszteni a felnőttkori együttmunkálkodásra is. De vajon a szellemi vagy fizikai fogyatékossággal élő gyermekek ugyanúgy tanulhatnak-e, mint a nem fogyatékos gyermekek?

Feuser a pedagógiát inkluzív pedagógiaként határozza meg, amely tanít, nevel és képez – igazságot szolgáltatva minden egyes embernek, anélkül, hogy kirekesztené vagy marginalizálná a tanulókat (vö. Feuser 2005, 134). Egy fogyatékkal élő gyermek számára nem jelent inklúziót a többségi iskolába való puszta bejárás, mivel csak külsőleg integrálódik, de belsőleg (pszichológiailag/mentálisan) továbbra is kirekesztett marad. Feuser a gyermek feje körüli Guarino-ketrecet idézi ennek képi példájaként (vö. Feuser 2005, 168 ff.).

Következésképpen a tanulók heterogén emberek egy integratív egységben, akik egymással együttműködve tanulnak (vö. Feuser 2005, 173). Összefoglalva, az integratív vagy inkluzív általános pedagógia tehát azt jelenti, hogy „minden gyermek és tanuló a maga fejlődési szintjén, pillanatnyi észlelési, gondolkodási és cselekvési kompetenciáinak megfelelően játszik, tanul és dolgozik egymással együttműködve, a „következő fejlődési zóna“ felé orientálódva egy közös tárgyon és egy közös tárggyal“ (Feuser 2005, 174).

Inklúzió a szociológiában

A nemzet fogalma különösen a 19. és a 20. században nyert jelentőséget, amikor – különösen Németországgal kapcsolatban – felerősödtek és végül érvényesültek az egységes és egységes államra irányuló törekvések és vágyakozások. A fejedelemségek foltozódásától Németország mint nemzet felé kellett elmozdulni.

Ebben az értelemben a nemzetnek a nyelvre és a közös kultúrára alapozott befogadó funkciója van, a nagy egészbe való beilleszkedés vagy egyesülés révén.

Ugyanakkor a nemzetnek kizárólagos jellege is van, más államok/nemzetek kizárására szolgál, ami a fogalom sikerének alapja (vö. Stichweh 2005, 42 f.). A nemzet fogalma azonban nem mindig volt kizárólagos jellegű a bevándorlással szemben, hanem a múltban és napjainkban is más államok elhatárolására szolgált, ugyanakkor az alattvalók számára az állammal szemben kötelezettségi jellegű volt.

A kora újkorban a bevándorlás kívánatos volt; új alattvalók és ezáltal új erőforrások megszerzésének tekintették. A kivándorlást viszont erősen visszariasztották (vö. Stichweh 2005, 41). A 19. és a 20. századtól kezdve ez megváltozott. A kivándorlás joga egyre nagyobb jelentőségre tett szert, a bevándorlás azonban a nemzetiszocialista eszmék térnyerése, valamint a tér és az erőforrások növekvő szűkösségének tudata miatt egyre nehezebbé vált (vö. Stichweh 2005, 152).

Ez egy nemzetállamokból álló globális társadalom kialakulásához vezetett, amely belülről jóléti államra törekszik, de kívülről szándékosan egyensúlytalanságot teremt, hogy elkülönüljön és versenyezzen egymással. A migránsok ezért ebből a jóléti államból minden egyes egyén számára fenyegetést jelentenek a jólétből való részesedése szempontjából. Ezt a jóléti bezárkózást erősíti a kultúra és a tagság etnicizálódása, ami a bezárkózási tendenciát hangsúlyozza (vö. Stichweh 2005, 152 f.).

Másfelől az állam a nemzeti egység rezonanciája, a teljes befogadás lehetősége, nem feltétlenül társadalmi, hanem jogi alapon, mint például a válójog kiterjesztése az 1960-as években, egyenlő választójog mindenki számára vagy a tankötelezettség és a katonai szolgálat. Ezt kezdetben a befogadás szakasza követte, amely lehetővé tette a részvételt. A további menetben, mint napjainkban, amikor a részvételt szintén kényszernek érzékelik, mert az egyén háttérbe szorul, a nem-részvétel szabadsága felé mutató tendencia figyelhető meg. Ennek következtében a nemzet fogalma további jelentőségét veszti (vö. Stichweh 2005, 43).

Egyenlő munkáért egyenlő bért – gazdasági kirekesztés

A gazdasági kirekesztés magán- és társadalmi életre gyakorolt hatásait a munkaerőpiacon a nemek szerinti bérezés példáján keresztül mutatjuk be.

Mindenekelőtt el kell mondani, hogy a gazdasági kirekesztés nem a hatékonyság hiányán, hanem a hatalom és az erőforrások elosztásának társadalmi következményein alapul (vö. Schönpflug 2009, 88).

A nemek közötti viszonyok olyan társadalmi hierarchiákból alakultak ki, amelyek a köz- és magántevékenységek, azaz a jövedelemszerző és a háztartási munka szétválasztásában szilárdultak meg. És még ha a nők fel is tudnak szabadulni a háztartási munka feladatai alól, gyakran ez csak részmunkaidőben történik, gyakran azonosítják őket az anya vagy a gondozó szerepével, ami befolyásolja a szakmai területüket. Továbbá a nők ki vannak zárva a tudomány, a politika és a gazdaság magas jövedelmű, minden befolyástól és hatalomtól mentes pozícióiból (vö. Hanappi- Egger/ Hofmann 2005). Így a nők életmódjukban és autonómiájukban korlátozottak maradnak a magasabb gazdasági pozíciókkal társadalmilag együtt járó elismerés hiánya miatt.

Összefoglalva, a kirekesztés az oka a befogadás szükségességének.

Irodalom

Duden. Duden Online szótár. https://www.duden.de/suchen/dudenonline/integration [2018.12.16.].

Duden (2006): Die deutsche Rechtschreibung. 24. kiadás. Mannheim: Bibliographisches Institut.

Feuser, Georg (2005): Fogyatékos gyermekek és fiatalok. Integráció és szegregáció között. 2. kiadás. Darmstadt: Wissenschaftliche Buchgesellschaft.

Grimm, Nancy/ Meyer, Michael/ Volkmann, Laurenz (2015): Az angol nyelv tanítása. Tübingen: Narr Francke Attempto.

Isop, Utta/ Ratkovic, Viktorija (szerk.) (2011): Living Differences. Kultúratudományi és nemi kritikai perspektívák a befogadásról és kirekesztésről. Bielefeld: transcript.

Pons. Online szótár. https://de.pons.com/%C3%BCbersetzung? q=includo&l=dela&in=la&lf=la [2018.12.16.].

Rohrmann, Eckard (2014): Inklúzió? Inklúzió! Kritikai megjegyzések a jelenlegi inklúziós vitáról és a mérsékelt inklúzió fogalmáról. In: Soz Passagen 6, 161-166.

Stichweh, Rudolf (2005): Inklusion und Exklusion. Társadalomelméleti tanulmányok. Bielefeld: transcript.

The post Befogadás first appeared on Hyperkulturell.de.

Інтеграція та виключення

Згідно зі словником Дудена, ексклюзія означає виключення або виключення. Інтеграція визначається як включення або об’єднання різних осіб або груп у соціальну та культурну одиницю. Інтеграція також використовується як синонім інклюзії, оскільки остання не була настільки присутня в минулому. Тим не менш, між ними існують суттєві відмінності. Хоча інтеграція означає включення, залишається певна дистанція, яка відрізняє людей з певними характеристиками від інших. Існує диференціація між типом „нормальний“ і типом „інший“ (див. Grimm/ Meyer/ Volkmann 2015, 146). Наприклад, інклюзивна школа приймає дітей з порушеннями, але не пристосовується до їхніх особливих потреб (див. Grimm/ Meyer/ Volkmann 2015, 145 f.).

Інклюзія, з іншого боку, означає включення всіх людей – незалежно від того, до якої статі чи етнічної приналежності вони належать, чи є вони фізично або розумово неповносправними. У гетерогенному суспільстві всі рівні. Не існує „нормального“ чи „іншого“ типу, встановленого суспільством. У прикладі школи це означає, що старі, традиційні структури руйнуються, а потреби кожного задовольняються індивідуально (див. Grimm / Meyer / Volkmann 2015, 145).

Інклюзія та педагогіка

Інклюзивна педагогіка – це спільне навчання дітей з інвалідністю та дітей без інвалідності у звичайних дитячих садках і школах. Це також має бути поширено на спільну роботу в дорослому житті. Але чи можуть діти з обмеженими можливостями, розумовими чи фізичними, навчатися так само, як діти без обмежень?

Фойзер визначає педагогіку як інклюзивну педагогіку, яка навчає, виховує і тренує, віддаючи належне кожній людині, не виключаючи і не маргіналізуючи учнів (див. Feuser 2005, 134). Просте відвідування звичайної школи не є інклюзією для дитини з особливими потребами, оскільки вона інтегрована лише зовні, але продовжує залишатися виключеною внутрішньо (психологічно/розумово). Фойзер наводить як наочний приклад клітку Гуаріно навколо голови дитини (див. Feuser 2005, 168 і далі).

Отже, учні – це гетерогенні люди в інтегративній одиниці, які навчаються разом у співпраці один з одним (див. Feuser 2005, 173). Таким чином, інтегративна або інклюзивна загальна педагогіка полягає в тому, що „всі діти та учні грають, навчаються і працюють у співпраці один з одним на своїх відповідних рівнях розвитку відповідно до їхніх миттєвих компетенцій сприйняття, мислення і дії, орієнтуючись на „наступну зону свого розвитку“ на спільному об’єкті і з ним“ (Feuser 2005, 174).

Інклюзія в соціології

Поняття нації набуло особливого значення у 19-20 століттях, коли, зокрема, у Німеччині, прагнення до єдиної та об’єднаної держави зростало і врешті-решт було реалізоване на практиці. Від клаптикової тканини князівств потрібно було перейти до Німеччини як нації.

У цьому сенсі нація виконує інклюзивну функцію, засновану на мові та спільній культурі, через включення або об’єднання у велике ціле.

Водночас нація має ексклюзивний характер, вона слугує для виключення інших держав/націй, що є основою успіху цього терміну (див. Stichweh 2005, 42 f.). Однак поняття нації не завжди мало винятковий характер по відношенню до імміграції; скоріше, в минулому, як і сьогодні, воно слугувало для розмежування інших держав і в той же час мало характер зобов’язань для підданих по відношенню до держави.

У ранньомодерну епоху імміграція була бажаною; вона розглядалася як придбання нових підданих, а отже, і нових ресурсів. Еміграція, з іншого боку, категорично не заохочувалася (див. Stichweh 2005, 41). Починаючи з 19-го і 20-го століть, ситуація змінилася. Право на еміграцію набуло більшого значення, але імміграція стала складнішою через зростання націонал-соціалістичних ідей та усвідомлення зростаючого дефіциту простору і ресурсів (див. Stichweh 2005, 152).

Це призвело до формування глобального суспільства, що складається з національних держав, які прагнуть до держави загального добробуту всередині, але навмисно створюють дисбаланс зовні, щоб відокремитися і конкурувати один з одним. Тому мігранти становлять загрозу для кожної людини з цієї держави загального добробуту з точки зору його або її частки цього добробуту. Ця закритість соціальної держави посилюється культурою та етнізацією її членів, що підкреслює її тенденцію до закриття (див. Stichweh 2005, 152 f.).

З іншого боку, держава – це резонанс національного об’єднання, можливість повного включення, не обов’язково на соціальній, але на правовій основі, як, наприклад, розширення права на розлучення в 1960-х роках, рівні виборчі права для всіх або обов’язкова освіта і військова служба. За цим спочатку слідувала фаза інклюзії, яка уможливлювала участь. Надалі, як і зараз, коли участь також сприймається як примус, оскільки особистість відсувається на задній план, простежується тенденція до свободи неучасті. Як наслідок, поняття нації втрачає додаткове значення (див. Stichweh 2005, 43).

Рівна оплата за рівну працю – економічне виключення

Вплив економічної ізоляції на приватне та суспільне життя ми покажемо на прикладі гендерно зумовленої заробітної плати на ринку праці.

Перш за все, слід зазначити, що економічне виключення ґрунтується не на недостатній ефективності, а на соціальних результатах розподілу влади і ресурсів (див. Schönpflug 2009, 88).

Ґендерні відносини виникли із соціальних ієрархій, які закріплені у поділі між публічними та приватними діями, тобто оплачуваною зайнятістю та домашньою працею. І навіть якщо жінки можуть звільнитися від домашньої роботи, часто це відбувається лише на неповний робочий день, вони часто ототожнюються з роллю матері або виховательки, що впливає на їхню професійну сферу. Крім того, жінки не допускаються до високооплачуваних посад у науці, політиці та економіці, які є вільними від будь-якого впливу чи влади (див. Hanappi- Egger/ Hofmann 2005). Таким чином, жінки залишаються обмеженими у своєму способі життя та автономії через брак визнання того, що соціально вони йдуть пліч-о-пліч з вищими економічними позиціями.

Таким чином, виключення є причиною потреби в інклюзії.

Література

Дуден. Онлайн-словник Дудена. https://www.duden.de/suchen/dudenonline/integration [16.12.2018].

Дуден (2006): Die deutsche Rechtschreibung. 24th ed. Мангейм: Бібліографічний інститут.

Фойзер, Георг (2005): Діти та молодь з інвалідністю. Між інтеграцією та сегрегацією. 2-е вид., перероб. і доп. Дармштадт: Наукове книжкове товариство.

Грімм, Ненсі / Майєр, Міхаель / Фолькманн, Лауренц (2015): Викладання англійської мови. Тюбінген: Narr Francke Attempto.

Ісоп, Утта/ Раткович, Вікторія (ред.) (2011): Живі відмінності. Культурологічні дослідження та ґендерно-критичні перспективи включення та виключення. Білефельд: стенограма.

Понс. Онлайн-словник. https://de.pons.com/%C3%BCbersetzung? q=includo&l=dela&in=la&lf=la [16.12.2018].

Рорманн, Екард (2014): Inclusion? Інклюзія! Критичні зауваження щодо поточної дискусії про інклюзію та концепції поміркованої інклюзії. In: Soz Passagen 6, 161-166.

Штіхве, Рудольф (2005): Inklusion und Exklusion. Дослідження з соціальної теорії. Білефельд: стенограма.

The post Інклюзія first appeared on Hyperkulturell.de.

Entegrasyon ve dışlama

Duden sözlüğüne göre dışlama, bir dışlama veya dışlanma anlamına gelir. Entegrasyon ise farklı kişi ya da grupların sosyal ve kültürel bir birime dahil edilmesi ya da bağlanması olarak tanımlanmaktadır. Entegrasyon aynı zamanda içerme ile eşanlamlı olarak da kullanılmaktadır, zira geçmişte ikincisi bu kadar mevcut değildi. Bununla birlikte, önemli farklılıklar vardır. Entegrasyon içerme anlamına gelse de, belirli özelliklere sahip bireyleri diğerlerinden ayıran belirli bir mesafe kalmaktadır. ‚Normal‘ tip ile ‚farklı‘ tip arasında bir farklılaşma vardır (bkz. Grimm/ Meyer/ Volkmann 2015, 146). Örneğin, kapsayıcı bir okul engelli çocukları kabul eder, ancak onların özel ihtiyaçlarına uyum sağlamaz (bkz. Grimm/ Meyer/ Volkmann 2015, 145 f.).

Öte yandan kapsayıcılık, hangi cinsiyete veya etnik kökene mensup olduklarına ya da fiziksel veya zihinsel engelli olup olmadıklarına bakılmaksızın tüm bireylerin dahil edilmesi anlamına gelir. Heterojen bir toplumda herkes eşittir. Toplum tarafından belirlenmiş ’normal‘ ya da ‚farklı‘ bir tip yoktur. Okul örneğinde bu, eski, geleneksel yapıların yıkılması ve herkesin ihtiyaçlarının bireysel olarak ele alınması anlamına gelir (bkz. Grimm/ Meyer/ Volkmann 2015, 145).

Kapsayıcılık ve pedagoji

Kaynaştırma pedagojisi, engelli olan ve olmayan çocukların anaokullarında ve okullarda birlikte öğrenmeleriyle ilgilidir. Bu aynı zamanda yetişkinlikte birlikte çalışmayı da kapsayacak şekilde genişletilmelidir. Ancak zihinsel ya da fiziksel engelli çocuklar, engelli olmayan çocuklarla aynı şekilde öğrenebilir mi?

Feuser pedagojiyi, öğrencileri dışlamadan ya da ötekileştirmeden, her bireyin hakkını vererek öğreten, eğiten ve yetiştiren kapsayıcı pedagoji olarak tanımlamaktadır (bkz. Feuser 2005, 134). Engelli bir çocuk için yalnızca ana akım bir okula devam etmek kapsayıcılık anlamına gelmez, çünkü çocuk yalnızca dışarıdan entegre edilmiş olur, ancak içeriden (psikolojik/zihinsel olarak) dışlanmaya devam eder. Feuser bunun resimli bir örneği olarak çocuğun kafasının etrafındaki Guarino kafesinden bahsetmektedir (bkz. Feuser 2005, 168 vd.).

Sonuç olarak, öğrenciler bütünleştirici bir birim içinde birbirleriyle işbirliği içinde birlikte öğrenen heterojen kişilerdir (bkz. Feuser 2005, 173). Özetle, bütünleştirici veya kapsayıcı bir genel pedagoji, „tüm çocukların ve öğrencilerin, ortak bir nesne üzerinde ve bu nesneyle birlikte ‚gelişimlerinin bir sonraki bölgesine‘ yönelik olarak anlık algılama, düşünme ve eylem yeterliliklerine göre kendi gelişim düzeylerinde birbirleriyle işbirliği içinde oynaması, öğrenmesi ve çalışmasıdır“ (Feuser 2005, 174).

Sosyolojide kapsayıcılık

Ulus kavramı, özellikle 19. ve 20. yüzyıllarda, özellikle Almanya ile ilgili olarak, birleşik ve birleşik bir devlete yönelik özlem ve isteklerin arttığı ve nihayetinde uygulandığı zaman önem kazanmıştır. Beyliklerden oluşan yamalı bir yapıdan ulus olarak Almanya’ya doğru bir değişim söz konusuydu.

Bu anlamda ulus, dil ve ortak kültür temelinde, büyük bir bütüne dahil olma ya da birleşme yoluyla kapsayıcı bir işleve sahiptir.

Aynı zamanda, bir ulusun dışlayıcı bir karakteri vardır, diğer devletleri/ulusları dışlamaya hizmet eder, bu da terimin başarısının temelidir (bkz. Stichweh 2005, 42 f.). Ancak ulus kavramı göç karşısında her zaman dışlayıcı bir karaktere sahip olmamıştır; daha ziyade geçmişte olduğu gibi günümüzde de diğer devletleri sınırlandırmaya hizmet etmiş ve aynı zamanda tebaa için devlet karşısında bir yükümlülük karakteri taşımıştır.

Erken modern dönemde göç arzulanan bir şeydi; yeni tebaaların ve dolayısıyla yeni kaynakların kazanılması olarak görülüyordu. Öte yandan göç şiddetle caydırılıyordu (bkz. Stichweh 2005, 41). 19. ve 20. yüzyıllardan itibaren bu durum değişti. Göç etme hakkı önem kazandı, ancak Nasyonal Sosyalist fikirlerin yükselişi ve artan yer ve kaynak kıtlığı bilinci nedeniyle göç daha zor hale geldi (bkz. Stichweh 2005, 152).

Bu durum, içeride bir refah devleti için çabalayan, ancak kendisini ayırmak ve birbiriyle rekabet etmek için kasıtlı olarak dışarıda bir dengesizlik yaratan ulus devletlerden oluşan küresel bir toplumun oluşmasına yol açmıştır. Buna göre göçmenler, bu refah devletinden pay alan her bir birey için bu refahtan aldığı pay açısından bir tehdit oluşturmaktadır. Bu refah kapanması, kültür ve üyelerin etnikleşmesi ile pekiştirilerek kapanma eğilimi vurgulanmaktadır (bkz. Stichweh 2005, 152 f.).

Öte yandan devlet, 1960’larda boşanma yasasının genişletilmesi, herkes için eşit oy hakkı ya da zorunlu eğitim ve askerlik hizmeti gibi sosyal değil ama yasal temelde ulusal bir birliğin, tam katılım olasılığının yankısıdır. Bunu başlangıçta katılımı mümkün kılan bir kapsayıcılık aşaması izlemiştir. İlerleyen süreçte, günümüzde olduğu gibi, bireyin geri plana itilmesi nedeniyle katılımın aynı zamanda zorlama olarak algılandığı durumlarda, katılmama özgürlüğüne doğru bir eğilim fark edilebilir. Sonuç olarak ulus kavramı daha da önemini yitirmektedir (bkz. Stichweh 2005, 43).

Eşit işe eşit ücret – ekonomik dışlanma

Ekonomik dışlanmanın özel ve sosyal yaşam üzerindeki etkileri, işgücü piyasasındaki cinsiyete dayalı ücretler örneği kullanılarak gösterilecektir.

Öncelikle, ekonomik dışlanmanın verimlilik eksikliğine değil, güç ve kaynak dağılımının sosyal sonuçlarına dayandığı söylenmelidir (bkz. Schönpflug 2009, 88).

Toplumsal cinsiyet ilişkileri, kamusal ve özel eylemler, yani kazançlı istihdam ve ev işi arasındaki ayrımda pekişen sosyal hiyerarşilerden ortaya çıkmıştır. Kadınlar kendilerini ev iĢlerinden kurtarabilseler bile, bu genellikle sadece yarı zamanlı olarak gerçekleĢmekte, genellikle anne ya da bakıcı rolüyle özdeĢleĢtirilmekte ve bu da onların mesleki alanlarını etkilemektedir. Dahası, kadınlar bilim, siyaset ve ekonomideki yüksek gelirli, etki ve güçten uzak pozisyonlardan da dışlanmaktadır (bkz. Hanappi- Egger/ Hofmann 2005). Böylece kadınlar, toplumsal olarak yüksek ekonomik pozisyonlarla el ele giden tanınma eksikliği nedeniyle yaşam tarzlarında ve özerkliklerinde kısıtlı kalmaktadır.

Özetle, dışlanma, içerme ihtiyacının sebebidir.

Literatür

Düden. Duden Online Dictionary. https://www.duden.de/suchen/dudenonline/integration [16.12.2018].

Duden (2006): Die deutsche Rechtschreibung. 24. baskı. Mannheim: Bibliographisches Institut.

Feuser, Georg (2005): Engelli çocuklar ve gençler. Entegrasyon ve ayrımcılık arasında. 2. baskı. Darmstadt: Wissenschaftliche Buchgesellschaft.

Grimm, Nancy/ Meyer, Michael/ Volkmann, Laurenz (2015): İngilizce Öğretimi. Tübingen: Narr Francke Attempto.

Isop, Utta/ Ratkovic, Viktorija (eds.) (2011): Farklılıkları Yaşamak. Dahil Etme ve Dışlama Üzerine Kültürel Çalışmalar ve Toplumsal Cinsiyet Eleştirel Perspektifleri. Bielefeld: transkript.

Pons. Çevrimiçi Sözlük. https://de.pons.com/%C3%BCbersetzung? q=includo&l=dela&in=la&lf=la [16.12.2018].

Rohrmann, Eckard (2014): Kapsayıcılık mı? Kapsayıcılık! Güncel kapsayıcılık tartışmaları ve ılımlı kapsayıcılık kavramı üzerine eleştirel açıklamalar. İçinde: Soz Passagen 6, 161-166.

Stichweh, Rudolf (2005): Inklusion und Exklusion. Sosyal teori üzerine çalışmalar. Bielefeld: transkript.

The post Kapsayıcılık first appeared on Hyperkulturell.de.

Integrace a exkluze

Podle Dudenova slovníku se vyloučení vztahuje k exkluzi nebo exkluzi. Integrace je definována jako začlenění nebo spojení různých osob nebo skupin do sociálního a kulturního celku. Integrace se používá také jako synonymum pro inkluzi, neboť ta v minulosti nebyla tolik přítomna. Přesto existují významné rozdíly. Přestože integrace znamená začlenění, zůstává určitý odstup, který odlišuje jedince s určitými charakteristikami od ostatních. Existuje rozlišení mezi typem „normální“ a typem „odlišný“ (srov. Grimm/ Meyer/ Volkmann 2015, 146). Například inkluzivní škola přijímá děti s postižením, ale nepřizpůsobuje se jejich speciálním potřebám (srov. Grimm/ Meyer/ Volkmann 2015, 145 a násl.).

Na druhou stranu inkluze znamená začlenění všech jedinců – bez ohledu na to, k jakému pohlaví či etniku patří nebo zda jsou tělesně či mentálně postižení. V heterogenní společnosti jsou si všichni rovni. Neexistuje žádný „normální“ nebo „odlišný“ typ nastavený společností. Na příkladu školy to znamená, že se boří staré, tradiční struktury a potřeby všech se řeší individuálně (srov. Grimm/ Meyer/ Volkmann 2015, 145).

Inkluze a pedagogika

V inkluzivní pedagogice jde o to, aby se děti s postižením a bez postižení učily společně v běžných školkách a školách. To je třeba rozšířit i na společnou práci v dospělosti. Mohou se však děti s postižením, ať už mentálním nebo tělesným, učit stejně jako děti bez postižení?

Feuser definuje pedagogiku jako inkluzivní pedagogiku, která učí, vychovává a vzdělává – spravedlivě ke každému jednotlivci a bez vylučování nebo marginalizace žáků (srov. Feuser 2005, 134). Pouhá docházka do běžné školy nepředstavuje pro dítě s postižením inkluzi, protože je integrováno pouze navenek, ale nadále zůstává vyloučeno vnitřně (psychologicky/mentálně). Jako názorný příklad Feuser uvádí Guarinovu klec kolem hlavy dítěte (srov. Feuser 2005, 168 a násl.).

V důsledku toho jsou žáci heterogenními osobami v integrační jednotce, které se učí společně ve vzájemné spolupráci (srov. Feuser 2005, 173). Integrativní neboli inkluzivní obecná pedagogika tedy v souhrnu spočívá v tom, že „všechny děti a žáci si hrají, učí se a pracují ve vzájemné spolupráci na svých úrovních vývoje podle svých momentálních percepčních, myšlenkových a akčních kompetencí v orientaci na ‚další zónu svého vývoje‘ na společném objektu a s ním“ (Feuser 2005, 174).

Inkluze v sociologii

Pojem národa nabyl na významu zejména v 19. a 20. století, kdy konkrétně ve vztahu k Německu sílily a nakonec byly prosazeny aspirace a touhy po jednotném a sjednoceném státě. Mělo dojít ke změně od mozaiky knížectví k Německu jako národu.

V tomto smyslu má národ inkluzivní funkci, založenou na jazyce a společné kultuře, a to prostřednictvím svého začlenění či sjednocení do velkého celku.

Zároveň má národ výlučný charakter, slouží k vyloučení jiných států/národů, což je základem úspěchu tohoto pojmu (srov. Stichweh 2005, 42 a násl.). Pojem národa však neměl vždy výlučný charakter vůči imigraci; v minulosti i dnes sloužil spíše k vymezení jiných států a zároveň měl pro subjekty vůči státu závazný charakter.

V raném novověku bylo přistěhovalectví žádoucí; bylo chápáno jako získání nových poddaných, a tím i nových zdrojů. Emigrace byla naopak silně potlačována (srov. Stichweh 2005, 41). Od 19. a 20. století se tato situace změnila. Právo na emigraci získalo na významu, ale imigrace se stala obtížnější v důsledku vzestupu nacionálněsocialistických myšlenek a vědomí rostoucího nedostatku prostoru a zdrojů (srov. Stichweh 2005, 152).

To vedlo ke vzniku globální společnosti složené z národních států, která se snaží o sociální stát uvnitř, ale navenek záměrně vytváří nerovnováhu, aby se oddělila a vzájemně si konkurovala. Migranti proto představují pro každého jednotlivce z tohoto sociálního státu hrozbu, pokud jde o jeho podíl na tomto blahobytu. Tato uzavřenost sociálního státu je posilována kulturou a etnizací jeho příslušníků, což zdůrazňuje jeho uzavírací tendenci (srov. Stichweh 2005, 152 a násl.).

Na druhé straně je stát rezonancí národního sjednocení, možností plného začlenění, ne nutně na sociálním, ale na právním základě, jako bylo rozšíření rozvodového práva v 60. letech, rovné volební právo pro všechny nebo povinná školní a vojenská služba. Zpočátku následovala fáze inkluze, která umožnila participaci. V dalším průběhu, stejně jako v současnosti, kdy je participace vnímána také jako donucení, protože jedinec je zatlačován do pozadí, lze vysledovat tendenci ke svobodě neúčasti. V důsledku toho ztrácí pojem národa další význam (srov. Stichweh 2005, 43).

Stejná mzda za stejnou práci – ekonomické vyloučení

Dopady ekonomického vyloučení na soukromý a společenský život si ukážeme na příkladu odměňování podle pohlaví na trhu práce.

Především je třeba říci, že ekonomické vyloučení není založeno na nedostatečné efektivitě, ale na sociálních důsledcích rozdělení moci a zdrojů (srov. Schönpflug 2009, 88).

Vztahy mezi pohlavími vyplynuly ze sociálních hierarchií, které se upevňují v oddělení veřejných a soukromých činností, tj. výdělečné činnosti a práce v domácnosti. A i když se ženy mohou osvobodit od úkolů v domácnosti, často je to pouze na částečný úvazek, jsou často ztotožňovány s rolí matky nebo pečovatelky, což ovlivňuje jejich profesní oblast. Kromě toho jsou ženy vyloučeny z vysoce postavených pozic ve vědě, politice a hospodářství, které jsou prosté jakéhokoli vlivu a moci (srov. Hanappi- Egger/ Hofmann 2005). Ženy tak zůstávají omezeny ve svém životním stylu a autonomii kvůli nedostatečnému uznání, které jde společensky ruku v ruce s vyššími ekonomickými pozicemi.

Souhrnně řečeno, vyloučení je důvodem potřeby inkluze.

Literatura

Duden: „Děkuji vám, že jste se vrátili. Duden Online slovník. https://www.duden.de/suchen/dudenonline/integration [16.12.2018].

Duden (2006): Die deutsche Rechtschreibung. Vydání 24. Mannheim: Bibliographisches Institut.

Feuser, Georg (2005): Děti a mládež se zdravotním postižením. Mezi integrací a segregací. Praha: C. H. Beck, 2005. 2. vyd. Darmstadt: Wissenschaftliche Buchgesellschaft.

Grimm, Nancy/ Meyer, Michael/ Volkmann, Laurenz (2015): Výuka angličtiny. Tübingen: Narr Francke Attempto.

Isop, Utta/ Ratkovic, Viktorija (eds.) (2011): Angličtina v českém jazyce: Živé rozdíly. Kulturní studia a genderově kritické pohledy na inkluzi a exkluzi. Bielefeld: transkript.

Ponsová: Pondělí a pátek v roce 2015, s. 1. (pozn. překl. Online slovník. https://de.pons.com/%C3%BCbersetzung? q=includo&l=dela&in=la&lf=la [16.12.2018].

Rohrmann, Eckard (2014): Inkluze? Inkluze! Kritické poznámky k současné debatě o inkluzi a konceptu mírné inkluze. In: Soz Passagen 6, 161-166.

Stichweh, Rudolf (2005): Inkluze v České republice: Inklusion und Exklusion. Studie ze sociální teorie. Bielefeld: transkript.

The post Zařazení first appeared on Hyperkulturell.de.

Integración y exclusión

Según el diccionario Duden, exclusión se refiere a una exclusión o exclusión. La integración se define como la inclusión o conexión de diferentes personas o grupos en una unidad social y cultural. Integración también se utiliza como sinónimo de inclusión, ya que esta última no estaba tan presente en el pasado. No obstante, existen diferencias significativas. Aunque integración signifique inclusión, sigue existiendo una cierta distancia que distingue a los individuos con determinadas características de los demás. Existe una diferenciación entre el tipo „normal“ y el tipo „diferente“ (cf. Grimm/ Meyer/ Volkmann 2015, 146). Por ejemplo, una escuela inclusiva acepta a niños con deficiencias, pero no se adapta a sus necesidades especiales (cf. Grimm/ Meyer/ Volkmann 2015, 145 y ss.).

La inclusión, por otra parte, significa incluir a todas las personas, independientemente de su sexo, origen étnico o discapacidad física o mental. Todos somos iguales en una sociedad heterogénea. No hay un tipo „normal“ o „diferente“ establecido por la sociedad. En el ejemplo de la escuela, esto significa que las viejas estructuras tradicionales se rompen y las necesidades de todos se abordan individualmente (cf. Grimm/ Meyer/ Volkmann 2015, 145).

Inclusión y pedagogía

La pedagogía de la inclusión consiste en que los niños con y sin discapacidad aprendan juntos en guarderías y escuelas ordinarias. Esto también debe extenderse al trabajo conjunto en la edad adulta. Pero, ¿pueden los niños con discapacidad, mental o física, aprender de la misma manera que los niños sin discapacidad?

Feuser define la pedagogía como una pedagogía inclusiva que enseña, educa y forma, haciendo justicia a cada individuo y sin excluir ni marginar a los alumnos (cf. Feuser 2005, 134). El mero hecho de asistir a una escuela ordinaria no constituye inclusión para un niño discapacitado, ya que sólo se le integra externamente, pero sigue estando excluido internamente (psicológica/mentalmente). Feuser cita la jaula de Guarino alrededor de la cabeza del niño como ejemplo pictórico de ello (cf. Feuser 2005, 168 y ss.).

En consecuencia, los alumnos son personas heterogéneas en una unidad integradora que aprenden juntos en cooperación con los demás (cf. Feuser 2005, 173). En resumen, una pedagogía general integradora o inclusiva consiste, por tanto, en que „todos los niños y alumnos jueguen, aprendan y trabajen en cooperación unos con otros en sus respectivos niveles de desarrollo según sus competencias actuales de percepción, pensamiento y acción en orientación hacia la ’siguiente zona de su desarrollo‘ en y con un objeto común“ (Feuser 2005, 174).

Inclusión en la sociología

El concepto de nación adquirió importancia sobre todo en los siglos XIX y XX, cuando, concretamente en relación con Alemania, aumentaron las aspiraciones y los anhelos de un Estado unificado y unido, que acabaron imponiéndose. Se quería pasar de un mosaico de principados a una Alemania como nación.

En este sentido, una nación tiene una función integradora, basada en la lengua y en una cultura común, a través de su inclusión o unificación en un gran todo.

Al mismo tiempo, una nación tiene un carácter exclusivo, sirve para excluir a otros estados/naciones, lo que constituye la base del éxito del término (cf. Stichweh 2005, 42 y ss.). Sin embargo, el concepto de nación no siempre ha tenido un carácter exclusivo frente a la inmigración, sino que, tanto en el pasado como en la actualidad, servía para delimitar otros estados y, al mismo tiempo, tenía un carácter de obligación para los súbditos frente al estado.

A principios de la Edad Moderna, la inmigración era deseada; se veía como la adquisición de nuevos súbditos y, por tanto, de nuevos recursos. La emigración, por el contrario, estaba fuertemente desalentada (cf. Stichweh 2005, 41). A partir de los siglos XIX y XX, esto cambió. El derecho a emigrar ganó en importancia, pero la inmigración se hizo más difícil debido al auge de las ideas nacionalsocialistas y a la conciencia de la creciente escasez de espacio y recursos (cf. Stichweh 2005, 152).

Esto condujo a la formación de una sociedad global formada por Estados nación, que se esfuerza por conseguir un Estado de bienestar internamente, pero crea deliberadamente un desequilibrio externamente para separarse y competir entre sí. Los inmigrantes son, por tanto, una amenaza para cada individuo de este estado de bienestar en lo que respecta a su participación en el mismo. Este cierre del bienestar se ve reforzado por la cultura y la etnización de sus miembros, lo que acentúa su tendencia al cierre (cf. Stichweh 2005, 152 y ss.).

Por otro lado, el Estado es la resonancia de una unión nacional, una posibilidad de inclusión plena, no necesariamente sobre una base social sino jurídica, como la ampliación de la ley de divorcio en los años 60, la igualdad de derechos de voto para todos o la educación y el servicio militar obligatorios. A esto siguió inicialmente una fase de inclusión, que permitió la participación. En el curso posterior, como en la actualidad, en la que la participación también se percibe como coerción porque el individuo pasa a un segundo plano, se puede discernir una tendencia hacia la libertad de no participación. En consecuencia, el concepto de nación pierde un significado adicional (cf. Stichweh 2005, 43).

Igual salario por igual trabajo – exclusión económica

Los efectos de la exclusión económica en la vida privada y social se mostrarán utilizando el ejemplo de los salarios basados en el género en el mercado laboral.

En primer lugar, hay que decir que la exclusión económica no se basa en una falta de eficiencia, sino en los resultados sociales de la distribución del poder y los recursos (cf. Schönpflug 2009, 88).

Las relaciones de género han surgido de jerarquías sociales que se consolidan en la separación entre las acciones públicas y privadas, es decir, el empleo remunerado y el trabajo doméstico. E incluso si las mujeres pueden liberarse de las tareas del trabajo doméstico, a menudo esto sólo ocurre a tiempo parcial, se las suele identificar con el papel de madre o cuidadora, lo que influye en su ámbito profesional. Además, las mujeres están excluidas de los puestos de altos ingresos en la ciencia, la política y la economía, que están libres de cualquier influencia o poder (cf. Hanappi- Egger/ Hofmann 2005). De este modo, las mujeres ven restringido su estilo de vida y su autonomía debido a la falta de reconocimiento que socialmente va unida a las posiciones económicas más altas.

En resumen, la exclusión es la razón de la necesidad de inclusión.

Bibliografía

Duden. Diccionario en línea Duden. https://www.duden.de/suchen/dudenonline/integration [16.12.2018].

Duden (2006): Die deutsche Rechtschreibung. 24ª ed. Mannheim: Bibliographisches Institut.

Feuser, Georg (2005): Niños y adolescentes discapacitados. Entre la integración y la segregación. 2ª ed. Darmstadt: Wissenschaftliche Buchgesellschaft.

Grimm, Nancy/ Meyer, Michael/ Volkmann, Laurenz (2015): La enseñanza del inglés. Tubinga: Narr Francke Attempto.

Isop, Utta/ Ratkovic, Viktorija (eds.) (2011): Vivir las diferencias. Estudios culturales y perspectivas críticas de género sobre inclusión y exclusión. Bielefeld: transcripción.

Pons. Diccionario en línea. https://de.pons.com/%C3%BCbersetzung? q=includo&l=dela&in=la&lf=la [16.12.2018].

Rohrmann, Eckard (2014): ¿Inclusión? ¡Inclusión! Observaciones críticas sobre el debate actual de la inclusión y el concepto de inclusión moderada. En: Soz Passagen 6, 161-166.

Stichweh, Rudolf (2005): Inklusion und Exklusion. Estudios de teoría social. Bielefeld: transcripción.

The post Inclusión first appeared on Hyperkulturell.de.

Vključevanje in izključevanje

Po Dudenovem slovarju se izključitev nanaša na izključitev ali izključevanje. Integracija je opredeljena kot vključevanje ali povezovanje različnih oseb ali skupin v družbeno in kulturno enoto. Integracija se uporablja tudi kot sinonim za vključevanje, saj slednje v preteklosti ni bilo tako prisotno. Kljub temu obstajajo pomembne razlike. Čeprav integracija pomeni vključevanje, ostaja določena razdalja, ki posameznike z določenimi značilnostmi razlikuje od drugih. Obstaja razlikovanje med tipom „normalen“ in tipom „drugačen“ (prim. Grimm/ Meyer/ Volkmann 2015, 146). Inkluzivna šola na primer sprejme otroke z motnjami, vendar se ne prilagodi njihovim posebnim potrebam (prim. Grimm/ Meyer/ Volkmann 2015, 145 f.).

Po drugi strani pa vključevanje pomeni vključevanje vseh posameznikov – ne glede na spol ali etnično pripadnost ali na to, ali so telesno ali duševno prizadeti. V heterogeni družbi so vsi enakopravni. Ne obstaja noben „normalen“ ali „drugačen“ tip, ki ga je določila družba. Na primeru šole to pomeni, da se stare, tradicionalne strukture porušijo in da se potrebe vseh obravnavajo individualno (prim. Grimm/ Meyer/ Volkmann 2015, 145).

Vključevanje in pedagogika

Pedagogika inkluzije pomeni, da se otroci s posebnimi potrebami in brez njih skupaj učijo v običajnih vrtcih in šolah. To je treba razširiti tudi na skupno delo v odrasli dobi. Toda ali se lahko otroci z motnjami v duševnem ali telesnem razvoju učijo na enak način kot otroci brez motenj?

Feuser opredeljuje pedagogiko kot inkluzivno pedagogiko, ki uči, izobražuje in usposablja – pravično do vsakega posameznika in brez izključevanja ali marginalizacije učencev (prim. Feuser 2005, 134). Zgolj obiskovanje redne šole za otroka s posebnimi potrebami ne pomeni vključevanja, saj je otrok s posebnimi potrebami vključen le navzven, notranje (psihološko/mentalno) pa je še naprej izključen. Feuser kot slikovni primer tega navaja Guarino kletko okoli otrokove glave (prim. Feuser 2005, 168 in nasl.).

Posledično so učenci heterogene osebe v integrativni enoti, ki se učijo skupaj v medsebojnem sodelovanju (prim. Feuser 2005, 173). Skratka, integrativna ali inkluzivna splošna pedagogika torej pomeni, da se „vsi otroci in učenci igrajo, učijo in delajo v sodelovanju drug z drugim na svojih stopnjah razvoja v skladu s svojimi trenutnimi zaznavnimi, miselnimi in akcijskimi kompetencami v usmeritvi na ’naslednje območje svojega razvoja‘ na skupnem predmetu in z njim“ (Feuser 2005, 174).

Vključevanje v sociologiji

Pojem naroda je pridobil na pomenu zlasti v 19. in 20. stoletju, ko so se, zlasti v povezavi z Nemčijo, povečale in sčasoma tudi uveljavile težnje in hrepenenja po enotni in združeni državi. Prišlo naj bi do prehoda od mozaika kneževin k Nemčiji kot narodu.

V tem smislu ima narod vključujočo funkcijo, ki temelji na jeziku in skupni kulturi, in sicer z vključitvijo ali združitvijo v veliko celoto.

Hkrati pa ima narod izključujoč značaj, služi izključevanju drugih držav/narodov, kar je podlaga za uspeh izraza (prim. Stichweh 2005, 42 f.). Vendar pojem naroda ni imel vedno izključujočega značaja v odnosu do priseljevanja, temveč je tako v preteklosti kot danes služil za razmejitev drugih držav, hkrati pa je imel za subjekte v odnosu do države obvezujoč značaj.

V zgodnji moderni dobi je bilo priseljevanje zaželeno; obravnavano je bilo kot pridobivanje novih subjektov in s tem novih virov. Po drugi strani pa je bilo izseljevanje močno odsvetovano (prim. Stichweh 2005, 41). Od 19. in 20. stoletja dalje se je to spremenilo. Pravica do izseljevanja je pridobila na pomenu, priseljevanje pa je postalo težje zaradi vzpona nacionalsocialističnih idej in zavedanja vse večjega pomanjkanja prostora in virov (prim. Stichweh 2005, 152).

Tako se je oblikovala globalna družba, sestavljena iz nacionalnih držav, ki si notranje prizadeva za državo blaginje, navzven pa namerno ustvarja neravnovesje, da bi se ločila in tekmovala med seboj. Migranti zato predstavljajo grožnjo vsakemu posamezniku iz te države blaginje v smislu njegovega deleža te blaginje. To zaprtost države blaginje krepita kultura in etnizacija njenega članstva, kar poudarja njeno težnjo po zapiranju (prim. Stichweh 2005, 152 f.).

Po drugi strani pa je država resonanca nacionalne zveze, možnost popolne vključenosti, ne nujno na družbeni, temveč na pravni podlagi, kot so razširitev zakona o razvezi zakonske zveze v šestdesetih letih prejšnjega stoletja, enaka volilna pravica za vse ali obvezno izobraževanje in služenje vojaškega roka. Temu je sprva sledila faza vključevanja, ki je omogočila sodelovanje. V nadaljnjem poteku, tako kot v sedanjem času, ko se participacija dojema tudi kot prisila, saj je posameznik potisnjen v ozadje, je mogoče zaznati težnjo po svobodi neudeležbe. Zaradi tega pojem naroda izgubi dodaten pomen (prim. Stichweh 2005, 43).

Enako plačilo za enako delo – ekonomska izključenost

Učinke ekonomske izključenosti na zasebno in družbeno življenje bomo prikazali na primeru plač po spolu na trgu dela.

Najprej je treba povedati, da ekonomska izključenost ne temelji na pomanjkanju učinkovitosti, temveč na družbenih rezultatih porazdelitve moči in virov (prim. Schönpflug 2009, 88).

Razmerja med spoloma so nastala na podlagi družbenih hierarhij, ki se utrjujejo v ločevanju med javnimi in zasebnimi dejavnostmi, tj. pridobitno zaposlitvijo in delom v gospodinjstvu. In četudi se ženske lahko osvobodijo nalog domačega dela, pogosto je to le za polovični delovni čas, so pogosto identificirane z vlogo matere ali skrbnice, kar vpliva na njihovo poklicno področje. Poleg tega so ženske izključene z visokih položajev v znanosti, politiki in gospodarstvu, ki so brez vsakršnega vpliva ali moči (prim. Hanappi- Egger/ Hofmann 2005). Tako ženske ostajajo omejene pri svojem življenjskem slogu in avtonomiji zaradi pomanjkanja priznanja, ki družbeno spremlja višje ekonomske položaje.

Skratka, izključenost je razlog za potrebo po vključevanju.

Literatura

Duden. Spletni slovar Duden. https://www.duden.de/suchen/dudenonline/integration [16.12.2018].

Duden (2006): Die deutsche Rechtschreibung. 24. izdaja. Mannheim: Bibliographisches Institut.

Feuser, Georg (2005): Feuser, G.: Invalidni otroci in mladostniki. Med integracijo in segregacijo. 2. izd. Darmstadt: Wissenschaftliche Buchgesellschaft.

Grimm, Nancy/ Meyer, Michael/ Volkmann, Laurenz (2015): Teaching English. Tübingen: Tübingen: Tübingen: Narr Francke Attempto.

Isop, Utta/ Ratković, Viktorija (ur.) (2011): Living Differences. Kulturne študije in kritične perspektive spola na področju vključevanja in izključevanja (Cultural Studies and Gender Critical Perspectives on Inclusion and Exclusion). Bielefeld: transcript.

Pons. Spletni slovar. https://de.pons.com/%C3%BCbersetzung? q=includo&l=dela&in=la&lf=la [16.12.2018].

Rohrmann, Eckard (2014): Vključevanje? Vključevanje! Kritične pripombe o trenutni razpravi o vključevanju in konceptu zmernega vključevanja. In: Soz Passagen 6, 161-166.

Stichweh, Rudolf (2005): Inklusion und Exklusion. Študije s področja družbene teorije. Bielefeld: transkripcija.

The post Vključevanje first appeared on Hyperkulturell.de.