Az értékek meggyőződésként vagy iránymutatásként értelmezhetők. Gerhard Maletzke kommunikációkutató és pszichológus szerint „[értékorientációk] állnak gondolkodásunk, megélésünk, cselekvésünk hátterében […]. Ezek az orientációk a szocializációs folyamat során generációról generációra öröklődnek, amelyek megváltoztatása a társadalmi változások kontextusában igenis lehetséges“. (Maletzke 1996, 80)

Kulturális strukturális jellemzők

Az értékek olyan összefüggő hálózatként működnek, amelyhez igazodni kell. A különbség az adott kultúra egyéni súlyozásában rejlik (vö. Maletzke 1996, 80). Továbbá Maletzke Interkulturális kommunikáció című művében az értékorientációkat „kulturális strukturális jellemzőként írja le, [amelynek] az emberek csak akkor válnak tudatára, amikor más kultúrákból származó, saját értékorientációjú emberekkel találkoznak“. (Maletzke 1996, 80.) Ezt kiegészítve Edith Broszinsky-Schwabe kultúrakutató az értékeket úgy foglalja össze, mint „az egyéni vagy közösségi élet céljairól szóló elképzeléseket, [amelyek] attitűdöket, cselekvéseket és terveket váltanak ki“. (Broszinsky-Schwabe 2011, 177.)

Lutz H. Eckensberger az Értékek és erkölcs című cikkében rámutat, hogy az értékfogalmak a fejlődéslélektan szempontjából magyarázhatók. Már Jean „Piaget (1954) a kogníciók, az érzelmek és az értékelések közötti kapcsolat éles elemzésében megmutatja, hogy ezek a fejlődéslélektan szempontjából egymásra utalnak. […] A műveleti reverzibilitás (‚konkrét műveletekʻ) teszi lehetővé a normatív érzéseket, és ezekből táplálkozik; ez felel meg az értéktartalmaknak.“ (Eckensberger 2007, 511)

Változó értékek

Maletzke szerint bár az értékorientációk általában állandóak, mégis megjegyzi, hogy a kultúrákhoz hasonlóan az értékek is fokozatosan változnak és átalakulnak az idők folyamán (vö. Maletzke 1996, 89). Ez nyilvánvaló a „fiatalabb generációban, [amely] a nagyobb aktivitás, a kreativitás és az önrendelkezés irányába mutató tendenciát mutat. A spontaneitás, az élmény, a szabadság, a személyes kommunikáció egyre fontosabbá válik, míg a szabványosított és megszokott viselkedés visszaszorul“. (Maletzke 1996, 89.) Ezzel szemben a harmadik világban ezzel párhuzamosan értékorientáció-változás figyelhető meg. Maletzke elsősorban a technológia, a média és a modern társadalmi struktúrák beáramlását kritizálja, amelyek olyan nyugati értékeket foglalnak magukba, mint „a szorgalom, a rend, a pontosság [és] a megbízhatóság“ (Maletzke 1996, 89), és ezzel „tönkreteszik“ a hagyományos kulturális formákat. Az ehhez hasonló változások „világszerte kulturális asszimilációhoz, ‚amerikanizálódáshozʻ vagy ’nyugatiasodáshozʻ vezetnek“. (Maletzke 1996, 90)

Értékfogalmak és félreértések

Broszinsky-Schwabe Interkulturális kommunikáció című könyvében tisztázza, hogy az értékek szorosan kapcsolódnak az identitás kialakulásához, és a különböző kultúrák jellemzői jellemzik őket. A szerző különbséget tesz anyagi (gazdagság, pénz, birtoklás), társadalmi (család, közösség), erkölcsi/etikai (becsület, büszkeség, igazságosság) és vallási értékek (vallási elvek, mulasztások) között.

Jelentősek az egyes kultúrák eltérő értékei. Például a nyugati kultúrákban inkább az anyagias életmód jellemző, míg az iszlám régiókban az etikai és vallási értékek a legfontosabbak. Amikor a különböző kultúrákból származó emberek kommunikálnak vagy együtt cselekszenek, az eltérő értékorientációk miatt félreértések vagy akár komoly konfliktusok is kialakulhatnak (vö. Broszinsky-Schwabe 2001, 177).

Az értékek intézményes átadása

Broszinsky-Schwabe azt is kifejti, hogy az értékeket milyen mértékben közvetítik a különböző intézmények. Az alapvető értékeket a családon vagy egy társadalmi közösségen belül adják tovább. Az állam viszont a nemzeti értékek (hazaszeretet, haza védelme) átadására törekszik az oktatási intézményeken keresztül. Továbbá az ideológiai szándékú társadalmak (determinizmus, pozitivizmus, nihilizmus stb.) kedvező vagy kedvezőtlen, erőszakos értékeket képviselnek és terjesztenek. Az értékek közvetítésének utolsó nagy intézményeként az egyház említhető (vö. Broszinsky-Schwabe Jahr, 178 f.). Bronzinsky-Schwabe szerint a vallások a hagyományaikkal hatással vannak a világ sok millió emberének különböző „céljaira és életgyakorlatára. Ezek az értékorientációk határozzák meg a természetfeletti hatalmakkal, a természettel és az embertársakkal szembeni viselkedést“. (Broszinsky- Schwabe 2011, 179.)

Irodalom

Broszinsky-Schwabe, Edith (2011): Interkulturális kommunikáció. Félreértések – megértés. Wiesbaden: Springer.

Eckensberger, Lutz H. (2007): Értékek és erkölcs. In: Straub, Jürgen/ Weidemann, Arne/ Weidemann, Doris (szerk.): Handbuch interkulturelle Kommunikation und Kompetenz. Alapfogalmak – elméletek – alkalmazási területek. Stuttgart: Metzler, 505-515.

Maletzke, Gerhard (1996): Interkulturális kommunikáció. A különböző kultúrájú emberek közötti interakcióról. Opladen: Westdeutscher.

Schopenhauer, Arthur (1819): A világ mint akarat és képzelet. Lipcse: Brockhaus.

The post Értékek first appeared on Hyperkulturell.de.

Цінності можна розуміти як переконання або орієнтири. За словами вченого в галузі комунікації та психолога Герхарда Малецке, „[ціннісні орієнтації] лежать в основі нашого мислення, переживань, дій […]. Ці орієнтації передаються від покоління до покоління в процесі соціалізації, причому зміни цілком можливі в контексті соціальних змін“. (Maletzke 1996, 80)

Структурні особливості культури

Цінності діють як цілісна мережа, на яку треба орієнтуватися. Різниця полягає в індивідуальній вазі відповідної культури (див. Maletzke 1996, 80). Крім того, у своїй праці „Міжкультурна комунікація“ Малецке описує ціннісні орієнтації як „культурну структурну особливість, [про яку] люди починають усвідомлювати лише тоді, коли стикаються з людьми з інших культур з їхніми власними ціннісними орієнтаціями“ (Maletzke 1996, 80). (Maletzke 1996, 80) Доповнюючи це, культуролог Едіт Брошинські-Швабе підсумовує цінності як „уявлення про цілі індивідуального чи суспільного життя, [які] спричиняють ставлення, дії та плани“ (Broszinsky-Schwabe). (Broszinsky-Schwabe 2011, 177)

У своїй статті „Цінності та мораль“ Лутц Г. Еккенсбергер вказує, що ціннісні концепції можна пояснити з точки зору психології розвитку. Вже Жан Піаже (1954) у своєму гострому аналізі зв’язку між пізнанням, емоціями та оцінками показав, що вони відносяться одне до одного з точки зору психології розвитку. […] Операційна оборотність („конкретні операції“) уможливлює нормативні почуття і живиться ними; вона співвідноситься з ціннісним змістом“. (Eckensberger 2007, 511)

Зміна цінностей

На думку Малєцке, хоча ціннісні орієнтації загалом є сталими, він все ж зазначає, що, як і культури, цінності також поступово змінюються і трансформуються з плином часу (див. Maletzke 1996, 89). Це очевидно в „молодому поколінні, яке демонструє тенденцію до більшої активності, творчості та самовизначення. Спонтанність, досвід, свобода, особисте спілкування набувають все більшого значення, в той час як стандартизована і звична поведінка занепадає“. (Maletzke 1996, 89) На противагу цьому, в країнах Третього світу відбувається одночасна зміна ціннісних орієнтацій. Малєцке в першу чергу критикує приплив технологій, медіа та сучасних соціальних структур, які включають в себе західні цінності, такі як „працьовитість, порядок, пунктуальність [і] надійність“ (Maletzke 1996, 89), таким чином „руйнуючи“ традиційні культурні форми. Такі зміни „ведуть до культурної асиміляції в усьому світі, до „американізації“ або „вестернізації“. (Maletzke 1996, 90)

Ціннісні концепції та непорозуміння

У своїй книзі „Міжкультурна комунікація“ Брошинський-Швабе пояснює, що цінності тісно пов’язані з розвитком ідентичності і характеризуються особливостями різних культур. Авторка розрізняє матеріальні (багатство, гроші, власність), соціальні (сім’я, громада), морально-етичні (честь, гордість, справедливість) та релігійні цінності (релігійні принципи, упущення).

Важливим для окремих культур є те, що їхні цінності відрізняються один від одного. Наприклад, західні культури схильні до матеріалістичного способу життя, тоді як в ісламських регіонах найважливішими є етичні та релігійні цінності. Коли люди з різних культур спілкуються або діють разом, можуть виникати непорозуміння або навіть серйозні конфлікти через різні ціннісні орієнтації (див. Broszinsky-Schwabe 2001, 177).

Інституційна передача цінностей

Крім того, Broszinsky-Schwabe пояснює, якою мірою цінності передаються за допомогою різних інституцій. Найважливіші цінності передаються в сім’ї або соціальній спільноті. Держава, у свою чергу, має на меті передавати національні цінності (любов до країни, захист країни) через освітні установи. Крім того, суспільства з ідеологічними намірами (детермінізм, позитивізм, нігілізм тощо) представляють і поширюють сприятливі або несприятливі, насильницькі цінності. Церкву можна назвати останнім великим інститутом передачі цінностей (див. Broszinsky-Schwabe Jahr, 178 f.). На думку Бронзінського-Швабе, релігії з їхніми традиціями впливають на різні „цілі та життєві практики багатьох мільйонів людей у світі. Ці ціннісні орієнтації визначають поведінку по відношенню до надприродних сил, природи та інших людей“. (Broszinsky- Schwabe 2011, 179)

Література

Брошинський-Швабе, Едіт (2011): Міжкультурна комунікація. Непорозуміння – розуміння. Вісбаден: Springer.

Еккенсбергер, Лутц Г. (2007): Цінності та мораль. В: Штрауб, Юрген / Вайдеманн, Арне / Вайдеманн, Доріс (ред.): Посібник з міжкультурної комунікації та конкуренції. Основні поняття – теорії – сфери застосування. Штутгарт: Metzler, 505-515.

Малецке, Герхард (1996): Міжкультурна комунікація. Про взаємодію між людьми різних культур. Opladen: Westdeutscher.

Шопенгауер, Артур (1819): Світ як воля та уява. Лейпциг: Брокгауз.

The post Цінності first appeared on Hyperkulturell.de.

Değerler kanaatler veya kılavuzlar olarak anlaşılabilir. İletişim bilimci ve psikolog Gerhard Maletzke’ye göre, „[değer yönelimleri] düşünme, deneyimleme ve eylemlerimizin temelini oluşturur […]. Bu yönelimler sosyalleşme sürecinde bir nesilden diğerine aktarılır ve sosyal değişim bağlamında değişimler oldukça mümkündür.“ (Maletzke 1996, 80)

Kültürel yapısal özellikler

Değerler, kişinin kendini yönlendirmesi gereken tutarlı bir ağ olarak hareket eder. Fark, ilgili kültürün bireysel ağırlığında yatmaktadır (bkz. Maletzke 1996, 80). Ayrıca Maletzke, Kültürlerarası İletişim adlı eserinde değer yönelimlerini „insanların ancak kendi değer yönelimlerine sahip başka kültürlerden insanlarla karşılaştıklarında farkına vardıkları kültürel yapısal bir özellik“ olarak tanımlamaktadır. (Maletzke 1996, 80) Bunu tamamlayan kültür bilimci Edith Broszinsky-Schwabe değerleri „tutumları, eylemleri ve planları tetikleyen bireysel veya toplumsal yaşam hedeflerine ilişkin fikirler“ olarak özetlemektedir. (Broszinsky-Schwabe 2011, 177)

Lutz H. Eckensberger, Values and Morals adlı makalesinde değer kavramlarının gelişim psikolojisi açısından açıklanabileceğine işaret etmektedir. Zaten Jean „Piaget (1954) bilişler, duygular ve değerlendirmeler arasındaki bağlantının keskin bir analizinde bunların gelişim psikolojisi açısından birbirlerine atıfta bulunduğunu gösterir. (…) İşlemsel tersinirlik (’somut işlemler‘) normatif duyguları mümkün kılar ve onlar tarafından beslenir; değer içeriğine karşılık gelir.“ (Eckensberger 2007, 511)

Değişen değerler

Maletzke’ye göre, değer yönelimleri genellikle sabit olsa da, kültürler gibi değerlerin de zaman içinde yavaş yavaş değiştiğini ve dönüştüğünü belirtmektedir (bkz. Maletzke 1996, 89). Bu durum „daha fazla etkinlik, yaratıcılık ve kendi kaderini tayin etme eğilimi gösteren genç nesilde [de] açıkça görülmektedir. Kendiliğindenlik, deneyim, özgürlük, kişisel iletişim önem kazanırken, standartlaştırılmış ve alışkanlık haline getirilmiş davranışlar azalmaktadır.“ (Maletzke 1996, 89) Bunun aksine, Üçüncü Dünya’da değer yöneliminde eşzamanlı bir değişim söz konusudur. Maletzke öncelikle „çalıĢkanlık, düzen, dakiklik [ve] güvenilirlik“ (Maletzke 1996, 89) gibi Batılı değerleri içeren ve böylece geleneksel kültürel formları „yıkan“ teknoloji, medya ve modern sosyal yapıların akınını eleĢtirmektedir. Bu gibi değişiklikler „dünya çapında kültürel asimilasyona, ‚Amerikanlaşmaya‘ ya da ‚Batılılaşmaya‘ yol açmaktadır.“ (Maletzke 1996, 90)

Değer kavramları ve yanlış anlamalar

Kültürlerarası İletişim adlı kitabında Broszinsky-Schwabe, değerlerin kimlik gelişimiyle yakından ilişkili olduğunu ve farklı kültürlerin özellikleriyle karakterize edildiğini açıklamaktadır. Yazar maddi (zenginlik, para, mülk), sosyal (aile, topluluk), ahlaki/etik (onur, gurur, adalet) ve dini değerler (dini ilkeler, ihmaller) arasında ayrım yapmaktadır.

Her bir kültür için önemli olan farklı değerlerdir. Örneğin, Batı kültürleri materyalist bir yaşam tarzına sahip olma eğilimindeyken, İslami bölgelerde etik ve dini değerler en önemli değerlerdir. Farklı kültürlerden gelen insanlar iletişim kurduklarında veya birlikte hareket ettiklerinde, farklı değer yönelimleri nedeniyle yanlış anlamalar ve hatta ciddi çatışmalar ortaya çıkabilir (bkz. Broszinsky-Schwabe 2001, 177).

Değerlerin kurumsal aktarımı

Ayrıca Broszinsky-Schwabe, değerlerin çeşitli kurumlar aracılığıyla ne ölçüde aktarıldığını da açıklamaktadır. Temel değerler aile ya da sosyal bir topluluk içinde aktarılır. Devlet ise eğitim kurumları aracılığıyla ulusal değerleri (ülke sevgisi, ülke savunması) aktarmayı amaçlar. Ayrıca, ideolojik niyetleri olan toplumlar (determinizm, pozitivizm, nihilizm, vb.) olumlu ya da olumsuz, şiddet içeren değerleri temsil eder ve yayar. Değerlerin aktarıldığı son büyük kurum olarak kiliseden bahsedilebilir (bkz. Broszinsky-Schwabe Jahr, 178 f.). Bronzinsky-Schwabe’ye göre, gelenekleriyle dinler, dünyadaki milyonlarca insanın farklı „amaçları ve yaşam pratikleri üzerinde etkiye sahiptir. Bu değer yönelimleri doğaüstü güçlere, doğaya ve diğer insanlara karşı davranışları belirler“. (Broszinsky- Schwabe 2011, 179)

Edebiyat

Broszinsky-Schwabe, Edith (2011): Kültürlerarası İletişim. Yanlış Anlamalar – Anlama. Wiesbaden: Springer.

Eckensberger, Lutz H. (2007): Değerler ve ahlak. In: Straub, Jürgen/ Weidemann, Arne/ Weidemann, Doris (eds.): Handbuch interkulturelle Kommunikation und Kompetenz. Temel kavramlar – teoriler – uygulama alanları. Stuttgart: Metzler, 505-515.

Maletzke, Gerhard (1996): Kültürlerarası İletişim. Farklı kültürlerden insanlar arasındaki etkileşim üzerine. Opladen: Westdeutscher.

Schopenhauer, Arthur (1819): İrade ve hayal gücü olarak dünya. Leipzig: Brockhaus.

The post Değerler first appeared on Hyperkulturell.de.

Hodnoty lze chápat jako přesvědčení nebo vodítka. Podle komunikačního vědce a psychologa Gerharda Maletzkeho „[hodnotové orientace] jsou základem našeho myšlení, prožívání a jednání […]. Tyto orientace se předávají z generace na generaci v procesu socializace, přičemž změny jsou v souvislosti se sociálními změnami zcela možné.“ V tomto případě se jedná o hodnotové orientace. (Maletzke 1996, 80)

Kulturní strukturální rysy

Hodnoty působí jako ucelená síť, podle níž je třeba se orientovat. Rozdíl spočívá v individuální váze příslušné kultury (srov. Maletzke 1996, 80). Maletzke dále ve své práci Interkulturní komunikace popisuje hodnotové orientace jako „kulturní strukturální rys, [který] si lidé uvědomují až při setkání s lidmi z jiných kultur s jejich vlastními hodnotovými orientacemi“. (Maletzke 1996, 80) Doplňujíc to, kulturoložka Edith Broszinsky-Schwabeová shrnuje hodnoty jako „představy o cílech individuálního nebo komunitního života, [které] vyvolávají postoje, jednání a plány“. (Broszinsky-Schwabe 2011, 177).

Lutz H. Eckensberger ve svém článku Hodnoty a morálka poukazuje na to, že hodnotové koncepty lze vysvětlit z hlediska vývojové psychologie. Již Jean „Piaget (1954) v ostré analýze souvislostí mezi poznáním, emocemi a hodnocením ukazuje, že tyto na sebe z hlediska vývojové psychologie odkazují. […] Operační zvratnost (‚konkrétní operaceʻ) umožňuje normativní pocity a je jimi živena; odpovídá hodnotovým obsahům.“ (Eckensberger 2007, 511)

Změna hodnot

Podle Maletzkeho jsou sice hodnotové orientace obecně konstantní, nicméně poznamenává, že stejně jako kultury se i hodnoty v průběhu času postupně mění a proměňují (srov. Maletzke 1996, 89). To je patrné u „mladé generace, [která] vykazuje tendenci k větší aktivitě, kreativitě a sebeurčení. Spontánnost, prožitek, svoboda, osobní komunikace nabývají na významu, zatímco standardizované a navyklé chování upadá“. (Maletzke 1996, 89) Naproti tomu ve třetím světě dochází současně ke změně hodnotové orientace. Maletzke kritizuje především příliv technologií, médií a moderních sociálních struktur, které zahrnují západní hodnoty, jako je „pracovitost, pořádek, dochvilnost [a] spolehlivost“ (Maletzke 1996, 89), a tím „rozbíjejí“ tradiční kulturní formy. Takovéto změny „vedou k celosvětové kulturní asimilaci, k ‚amerikanizaciʻ nebo ‚westernizaciʻ“. (Maletzke 1996, 90)

Hodnotové koncepty a nedorozumění

Broszinsky-Schwabe ve své knize Interkulturní komunikace objasňuje, že hodnoty úzce souvisejí s vývojem identity a vyznačují se rysy různých kultur. Autorka rozlišuje hodnoty materiální (bohatství, peníze, majetek), sociální (rodina, společenství), morální/etické (čest, hrdost, spravedlnost) a náboženské (náboženské zásady, vynechání).

Významné pro jednotlivé kultury jsou jejich odlišné hodnoty. Například západní kultury mají tendenci k materialistickému způsobu života, zatímco v islámských oblastech jsou nejdůležitější etické a náboženské hodnoty. Když spolu lidé z různých kultur komunikují nebo jednají, mohou kvůli rozdílným hodnotovým orientacím vznikat nedorozumění nebo dokonce vážné konflikty (srov. Broszinsky-Schwabe 2001, 177).

Institucionální předávání hodnot

Broszinsky-Schwabe dále vysvětluje, do jaké míry jsou hodnoty předávány prostřednictvím různých institucí. Základní hodnoty jsou předávány v rámci rodiny nebo sociálního společenství. Stát se zase snaží předávat národní hodnoty (láska k vlasti, obrana vlasti) prostřednictvím vzdělávacích institucí. Dále společnosti s ideologickými záměry (determinismus, pozitivismus, nihilismus atd.) reprezentují a šíří příznivé či nepříznivé, násilné hodnoty. Jako poslední významnou instituci pro předávání hodnot lze uvést církev (srov. Broszinsky-Schwabe Jahr, 178 a násl.). Podle Bronzinského-Schwabeho mají náboženství se svými tradicemi vliv na různé „cíle a životní praxi mnoha milionů lidí na světě. Tyto hodnotové orientace určují chování vůči nadpřirozeným silám, přírodě a bližním“. (Broszinsky- Schwabe 2011, 179)

Literatura

Broszinsky-Schwabe, Edith (2011): „Vědecké a kulturní hodnoty jsou pro člověka důležitým faktorem: Interkulturní komunikace. Nedorozumění – porozumění. Wiesbaden: Springer.

Eckensberger, Lutz H. (2007): Hodnoty a morálka. In: Straub, Jürgen/ Weidemann, Arne/ Weidemann, Doris (eds.): Handbuch interkulturelle Kommunikation und Kompetenz. Základní pojmy – teorie – oblasti použití. Stuttgart: Metzler, 505-515.

Maletzke, Gerhard (1996): Interkulturní komunikace. O interakci mezi lidmi různých kultur. Opladen: Westdeutscher.

Schopenhauer, Arthur (1819): Svět jako vůle a představivost. Lipsko: Brockhaus.

The post Hodnoty first appeared on Hyperkulturell.de.

Los valores pueden entenderse como convicciones o directrices. Según el científico de la comunicación y psicólogo Gerhard Maletzke, „[las orientaciones de valores] subyacen a nuestro pensar, experimentar y actuar […]. Estas orientaciones se transmiten de una generación a otra en el proceso de socialización, por lo que es muy posible que se produzcan cambios en el contexto del cambio social.“ (Maletzke 1996, 80)

Características estructurales culturales

Los valores actúan como una red coherente a la que uno debe orientarse. La diferencia radica en la ponderación individual de cada cultura (cf. Maletzke 1996, 80). Además, en su obra Comunicación intercultural, Maletzke describe las orientaciones de valores como un „rasgo estructural cultural [del que] las personas sólo toman conciencia cuando se encuentran con personas de otras culturas con sus propias orientaciones de valores“. (Maletzke 1996, 80) Como complemento, la científica cultural Edith Broszinsky-Schwabe resume los valores como „ideas de objetivos de la vida individual o comunitaria [que] desencadenan actitudes, acciones y planes“. (Broszinsky-Schwabe 2011, 177)

En su artículo Valores y moral, Lutz H. Eckensberger señala que los conceptos de valor pueden explicarse en términos de psicología del desarrollo. Ya Jean „Piaget (1954) muestra en un agudo análisis de la conexión entre cogniciones, emociones y evaluaciones que éstas se refieren entre sí en términos de psicología del desarrollo. […] La reversibilidad operativa (‚operaciones concretasʻ) posibilita los sentimientos normativos y se alimenta de ellos; se corresponde con el contenido de valor.“ (Eckensberger 2007, 511)

Cambio de valores

Según Maletzke, aunque las orientaciones de valor suelen ser constantes, señala no obstante que, al igual que las culturas, los valores también cambian y se transforman gradualmente con el paso del tiempo (cf. Maletzke 1996, 89). Esto es evidente en la „generación más joven [que] muestra una tendencia hacia una mayor actividad, creatividad y autodeterminación. La espontaneidad, la experiencia, la libertad y la comunicación personal están ganando importancia, mientras que el comportamiento estandarizado y habitualizado está disminuyendo“. (Maletzke 1996, 89) Por el contrario, en el Tercer Mundo se produce un cambio simultáneo en la orientación de los valores. Maletzke critica sobre todo la afluencia de tecnología, medios de comunicación y estructuras sociales modernas que incorporan valores occidentales como „diligencia, orden, puntualidad [y] fiabilidad“ (Maletzke 1996, 89), „destrozando“ así las formas culturales tradicionales. Cambios como éstos „conducen a la asimilación cultural en todo el mundo, a una ‚americanizaciónʻ u ‚occidentalizaciónʻ“. (Maletzke 1996, 90)

Conceptos de valor y malentendidos

En su libro Intercultural Communication, Broszinsky-Schwabe aclara que los valores están estrechamente relacionados con el desarrollo de la identidad y se caracterizan por rasgos propios de las distintas culturas. La autora distingue entre valores materiales (riqueza, dinero, posesiones), sociales (familia, comunidad), morales/éticos (honor, orgullo, justicia) y religiosos (principios religiosos, omisiones).

Cada cultura tiene sus propios valores. Por ejemplo, las culturas occidentales tienden a tener un modo de vida materialista, mientras que en las regiones islámicas los valores éticos y religiosos son los más importantes. Cuando personas de diferentes culturas se comunican o actúan juntas, pueden surgir malentendidos o incluso graves conflictos debido a las diferentes orientaciones de valores (cf. Broszinsky-Schwabe 2001, 177).

Transmisión institucional de valores

Además, Broszinsky-Schwabe explica en qué medida los valores se transmiten por medio de diversas instituciones. Los valores esenciales se transmiten en el seno de la familia o de una comunidad social. El Estado, por su parte, pretende transmitir los valores nacionales (amor a la patria, defensa de la patria) a través de las instituciones educativas. Además, las sociedades con intenciones ideológicas (determinismo, positivismo, nihilismo, etc.) representan y difunden valores favorables o desfavorables, violentos. La Iglesia puede mencionarse como la última gran institución de transmisión de valores (cf. Broszinsky-Schwabe Jahr, 178 y ss.). Según Bronzinsky-Schwabe, las religiones con sus tradiciones influyen en los diferentes „objetivos y prácticas vitales de muchos millones de personas en el mundo“. Estas orientaciones de valores determinan el comportamiento hacia los poderes sobrenaturales, la naturaleza y los semejantes“. (Broszinsky- Schwabe 2011, 179)

Literatura

Broszinsky-Schwabe, Edith (2011): Comunicación Intercultural. Malentendidos – Comprensión. Wiesbaden: Springer.

Eckensberger, Lutz H. (2007): Valores y moral. En: Straub, Jürgen/ Weidemann, Arne/ Weidemann, Doris (eds.): Handbuch interkulturelle Kommunikation und Kompetenz. Conceptos básicos – teorías – campos de aplicación. Stuttgart: Metzler, 505-515.

Maletzke, Gerhard (1996): Comunicación intercultural. Sobre la interacción entre personas de diferentes culturas. Opladen: Westdeutscher.

Schopenhauer, Arthur (1819): El mundo como voluntad e imaginación. Leipzig: Brockhaus.

The post Valores first appeared on Hyperkulturell.de.

Vrednote lahko razumemo kot prepričanja ali smernice. Po mnenju komunikologa in psihologa Gerharda Maletzkeja so „[vrednostne usmeritve] temelj našega razmišljanja, doživljanja in delovanja […]. Te usmeritve se v procesu socializacije prenašajo iz generacije v generacijo, pri čemer so spremembe v okviru družbenih sprememb povsem mogoče.“ (Maletzke 1996, 80)

Kulturne strukturne značilnosti

Vrednote delujejo kot koherentna mreža, v katero se je treba usmeriti. Razlika je v individualni teži posamezne kulture (prim. Maletzke 1996, 80). Poleg tega Maletzke v svojem delu Medkulturno komuniciranje opisuje vrednostne usmeritve kot „kulturno strukturno značilnost, [katere] se ljudje zavedajo šele, ko se srečajo z ljudmi iz drugih kultur z lastnimi vrednostnimi usmeritvami“. (Maletzke 1996, 80) To dopolnjuje tudi kulturologinja Edith Broszinsky-Schwabe, ki vrednote povzema kot „ideje o ciljih posameznikovega ali skupnostnega življenja [ki] sprožajo stališča, dejanja in načrte“. (Broszinsky-Schwabe 2011, 177)

Lutz H. Eckensberger v svojem članku Vrednote in morala poudarja, da je koncepte vrednot mogoče razložiti z vidika razvojne psihologije. Že Jean „Piaget (1954) v ostri analizi povezave med spoznanji, čustvi in vrednotenjem pokaže, da se ti nanašajo drug na drugega v smislu razvojne psihologije. […] Operativna reverzibilnost („konkretne operacijeʻ) omogoča normativna čustva in se z njimi napaja; ustreza vrednostnim vsebinam.“ (Eckensberger 2007, 511)

Spreminjanje vrednot

Maletzke meni, da so vrednostne usmeritve sicer na splošno stalne, vendar kljub temu ugotavlja, da se tako kot kulture tudi vrednote s časom postopoma spreminjajo in preoblikujejo (prim. Maletzke 1996, 89). To je razvidno pri „mlajši generaciji, [ki] kaže težnjo po večji aktivnosti, ustvarjalnosti in samoodločanju. Spontanost, izkušnje, svoboda, osebna komunikacija pridobivajo na pomenu, medtem ko standardizirano in habitualizirano vedenje upada“. (Maletzke 1996, 89) Nasprotno pa se v tretjem svetu hkrati spreminja vrednostna usmerjenost. Maletzke kritizira predvsem dotok tehnologije, medijev in sodobnih družbenih struktur, ki vključujejo zahodne vrednote, kot so „delavnost, red, točnost [in] zanesljivost“ (Maletzke 1996, 89), in tako „rušijo“ tradicionalne kulturne oblike. Takšne spremembe „vodijo v kulturno asimilacijo po vsem svetu, v „amerikanizacijo“ ali „zahodnjaštvo“. (Maletzke 1996, 90)

Vrednostni koncepti in nesporazumi

Broszinsky-Schwabe v svoji knjigi Medkulturna komunikacija pojasnjuje, da so vrednote tesno povezane z razvojem identitete in da so zanje značilne značilnosti različnih kultur. Avtorica razlikuje med materialnimi (bogastvo, denar, lastnina), socialnimi (družina, skupnost), moralnimi/etičnimi (čast, ponos, pravičnost) in verskimi vrednotami (verska načela, opustitve).

Za posamezne kulture so pomembne njihove različne vrednote. Zahodne kulture na primer težijo k materialističnemu načinu življenja, medtem ko so v islamskih regijah najpomembnejše etične in verske vrednote. Ko ljudje iz različnih kultur komunicirajo ali delujejo skupaj, lahko zaradi različnih vrednostnih usmeritev pride do nesporazumov ali celo resnih konfliktov (prim. Broszinsky-Schwabe 2001, 177).

Institucionalni prenos vrednot

Poleg tega Broszinsky-Schwabe pojasnjuje, v kolikšni meri se vrednote prenašajo s pomočjo različnih institucij. Bistvene vrednote se prenašajo znotraj družine ali družbene skupnosti. Država pa si prizadeva prenašati nacionalne vrednote (ljubezen do domovine, obramba države) prek izobraževalnih ustanov. Poleg tega družbe z ideološkimi nameni (determinizem, pozitivizem, nihilizem itd.) predstavljajo in širijo ugodne ali neugodne, nasilne vrednote. Kot zadnjo pomembno institucijo za posredovanje vrednot lahko omenimo cerkev (prim. Broszinsky-Schwabe Jahr, 178 f.). Po mnenju Bronzinsky-Schwabeja religije s svojimi tradicijami vplivajo na različne „cilje in življenjske prakse številnih milijonov ljudi na svetu. Te vrednostne usmeritve določajo vedenje do nadnaravnih sil, narave in soljudi“. (Broszinsky- Schwabe 2011, 179)

Literatura

Broszinsky-Schwabe, Edith (2011): Medkulturno komuniciranje. Nesporazumi – razumevanje. Wiesbaden:

Eckensberger, Lutz H. (2007): Vrednote in morala. In: Straub, Jürgen/ Weidemann, Arne/ Weidemann, Doris (ur.): Handbuch interkulturelle Kommunikation und Kompetenz. Osnovni pojmi – teorije – področja uporabe. Stuttgart: Metzler, 505-515.

Maletzke, Gerhard (1996): Medkulturno sporazumevanje. O interakciji med ljudmi različnih kultur. Opladen: Westdeutscher.

Schopenhauer, Arthur (1819): Svet kot volja in domišljija. Leipzig: Brockhaus.

The post Vrednosti first appeared on Hyperkulturell.de.