Osztályozás

A népszerű tudományos használat mellett a kifejezés a tudomány különböző területein is megtalálható, például a szociológiában, a pszichológiában és a biológiában. Az evolúciókutatásban, a biológia egyik területén a kifejezés tömör szerepet játszik. A hominidák evolúciójában a migráció kifejezést a korai ember (Homo sapiens) Afrikából a Föld különböző régióiba történő vándorlásának leírására használják (vö. Campbell/ Reece 2009, 981-988).

A szociológia ezzel szemben a migráció tágabb fogalmát mutatja. Jellemző hívószavak itt például a munka-, oktatási, menekült- vagy házassági migráció, amelyeket azonban itt nem fejtünk ki részletesebben (vö. Hahn 2012, 148; vö. Oltmer 2010, 16 f.).

Etimológia

Etimológiailag a kifejezés a latin (lat. migratio) szóból származik, ami kivándorlást vagy migrációt jelent (vö. Duden 2011). A kifejezés eredete ókori forrásokon alapul, amelyekkel a késő ókorban kialakuló emberi vándormozgalmakat jelölték. E vándormozgalmak oka feltételezhetően a Római Birodalom katonai terjeszkedési politikája volt, amelynek következtében olyan ókori népek, mint a vizigótok, a vandálok vagy a szebeniek menekülésre kényszerítve érezték magukat, és nagy vándorlásokat hajtottak végre Európa-szerte (vö. Burckhardt 2008, 119-122.).

A migráció fogalmának számos hasonló meghatározását találjuk a szakirodalomban. Az egyik elterjedt meghatározás Schönpflug megközelítése, amely a következőképpen határozza meg a migráció fogalmát: „Migráció alatt […] a különböző etnikai csoportokhoz tartozó egyének vagy csoportok minden olyan migrációs jelenségét értjük, amely arra szolgál, hogy életük központját egy térben-társadalmilag-kulturálisan eltérő kontextusba helyezzék át“ (Schönpflug 2003, 328).

Közvetlen/közvetett migráció

Az embereket közvetlenül vagy közvetve is érintheti a migráció. A köznyelvben ezeket migránsoknak vagy migránsnőknek nevezik. A tudományban differenciált megközelítést alkalmaznak ezeknek az embereknek a megnevezésére. Sajátos helyzetkonstellációkat feltételeznek, amelyeket két jellemző (önkéntesség és állandóság) alapján konkretizálnak. Ez négy különböző, sajátos jelentőségű migrációs csoportot eredményez.

Ha az emberek tartósan és önkéntesen vándorolnak egy országba, akkor bevándorlóknak nevezzük őket. Ha viszont a konstelláció ideiglenes és önkéntes, akkor migránsoknak nevezik őket. A „vendégmunkás“ kifejezés tömör példaként említhető ebben az esetben. Olyan migránsokról van szó, akik az 1950-es évektől kezdve elsősorban gazdasági okokból vándoroltak be a Német Szövetségi Köztársaságba.

Ha viszont háború, környezeti katasztrófák vagy éhínség miatti nem önkéntes migrációról van szó, akkor menekültekről beszélünk. Ha az embereket nem önkéntes és átmeneti helyzet jellemzi, akkor menedékkérőkről beszélünk (vö. Schönpflug 2003, 328).

Fogalmi átfedések

A fogalom továbbá erős átfedéseket és kölcsönhatásokat mutat a rokon fogalmakkal. Fontos fogalmak ebben az esetben például a menekülés, a diaszpóra vagy az akkulturáció. Azokat az országokat, ahová az emberek szívesebben vándorolnak be, bevándorló országoknak nevezzük. Ezek szabályozott vagy kevésbé szabályozott bevándorlást folytathatnak. Általában szabályozott migrációról van szó.

A migráció tehát a politikai intézmények (parlamentek, minisztériumok) által létrehozott különféle feladatokhoz és szabályokhoz kötött. Az ebből eredő tartózkodási irányelvek tartalmazhatnak például a családegyesítésre, a tartózkodási idő meghatározására vagy akár a szociális ellátásra vonatkozó szabályozást. A bevándorlókkal szemben támasztott követelményeken túlmenően az állam felelős ezekért az emberekért, amikor befogadást kapnak.

Ez képzés, tanácsadás, kulturális kínálat vagy akár orvosi ellátás formájában is megnyilvánulhat. Az állam érdekelt a migránsoknak a befogadó társadalomba való beilleszkedésében, hogy biztosítsa ezen emberek hosszú távú integrációját (vö. Schönpflug 2003, 331-333).

Stresszorok és diszkrimináció

Az integrációs folyamat során gyakran merülnek fel problémák. Ezek egyrészt az etnikai hovatartozás miatt merülhetnek fel. Ez a probléma abban nyilvánul meg, hogy a befogadó társadalom diszkriminálja a migránsokat. Másrészt a migráció általában negatív hatással van az érintettek pszichológiai jólétére. A lehetséges stresszorok közé tartozik a kivándorlás országában a nyelvtudás hiánya, a honvágy és a magányosság, amelyeket Berry 1991-es tanulmánya azonosított (vö. Schönpflug 2003 331-333; Berry 1992).

A németországi migráció története

A migrációt a médiában, például a televízióban és a napilapokban gyakran kivételes és nem rendszeres eseményként ábrázolják. Mecheril szerint azonban ez tagadandó. Németország 1890-ig a kivándorlás országa volt. Így például a Franciaországba vagy Svájcba történő kivándorlás mellett fel lehet jegyezni a Westfáliából Hollandiába irányuló munkaerő-elvándorlást is.

Ezzel szemben 1949-től kezdve az első nagyarányú bevándorlási mozgalmak mindenütt jelen voltak a háború utáni Németországban. Évente több mint 250 000 ember vándorolt be a Német Szövetségi Köztársaságba (vö. Mecheril 2007, 469 f.). E migrációs hullám elsődleges oka a száműzött németek menekülése vagy kiutasítása volt Közép- és Kelet-Európából.

Az olyan államokkal, mint Olaszország, Görögország, Törökország vagy Jugoszlávia, kötött toborzási megállapodások révén a Német Szövetségi Köztársaság az 1950-es és 1960-as években nagyszámú szükséges vendégmunkást tudott toborozni, hogy tovább gyorsítsa a gazdasági fellendülést. Az 1990-es években további migránsok következtek, a kelet-európai német nemzetiségű bevándorlók mellett a jugoszláviai háborúk háborús menekültjei is (vö. Worbs/ Bund/ Kohls/ von Gostomski 2013, 30-33; vö. Alscher/ Obergfell/ Roos 2015, 21-36).

Irodalom

Alscher, Stefan/ Obergfell, Johannes/ Ross, Stefanie R. (2015): Migrációs profil Nyugat-Balkán. Okok, kihívások és megoldások. Working Paper 63. Szövetségi Migrációs és Menekültügyi Hivatal.

Berry, John (1992): Akkulturáció és alkalmazkodás egy új társadalomban. In: Nemzetközi migráció. Vol. 30, 1-69.

Burckhardt, Leonhard (2008): Az ókor hadtörténete. München: Beck.

Campbell, Neil A./ Reece, Jane B. (2003): Biology. 6. kiadás. Heidelberg: Spektrum.

Duden (2011): Duden: Német egyetemes szótár. 7. kiadás. Mannheim: Bibliographisches Institut.

Hahn, Sylvia (2012): Történeti migrációkutatás. In: Bösch, Frank/ Epple, Angelika/ Gestrich, Andreas/ Marszolek, Inge/ Potthast, Barbara/ Rau, Susanne/ Röckelein, Hedwig/ Schwerhoff, Gerd/ Wagner-Hasel, Beate (szerk.): Historische Einführungen. Vol. 11. 1. Frankfurt am Main: Campus.

Mecheril, Paul (2007): Migráció és integráció. In: Straub, Jürgen/ Weidemann, Arne/ Weidemann, Doris (szerk.): Handbuch interkulturelle Kommunikation und Kompetenz, Grundbegriffe-Theorien-Anwendungsfelder. Ulm: Metzler, 469-479.

Oltmer, Jochen (2010): Migráció a 19. és 20. században. In: Gall, Lothar (szerk.): Enzyklopädie deutscher Geschichte. Vol. 86. München: Oldenbourg.

Schönpflug, Ute (2003): Migráció és integráció. In: Thomas, Alexander/ Kammhuber, Stefan/ Schroll-Machl, Sylvia (szerk.): Handbuch interkulturelle Kommunikation und Kooperation. Országok, kultúrák és interkulturális szakmai tevékenység. Vol. 2. Göttingen: Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 328-341.

Schroll-Machl, Sylvia (szerk.): Handbuch Interkulturelle Kommunikation und Kooperation. Országok, kultúrák és kultúrák közötti szakmai tevékenység. Vol. 2. Göttingen: Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 328-339.

Worbs, Susanne/ Bund, Eva/ Kohls, Martin/ Gostomski, Christian B. von (2013): (Spät)Aussiedler in Deutschland. A jelenlegi adatok és kutatási eredmények elemzése. Kutatási jelentés 20. Szövetségi Migrációs és Menekültügyi Hivatal.

The post Migráció first appeared on Hyperkulturell.de.

Класифікація

Окрім науково-популярного використання, цей термін також можна зустріти в різних галузях науки, таких як соціологія, психологія та біологія. В еволюційних дослідженнях, галузі біології, термін відіграє лаконічну роль. В еволюції гомінідів термін „міграція“ використовується для опису міграції ранніх людей (Homo sapiens) з Африки в різні регіони Землі (див. Campbell/ Reece 2009, 981-988).

Соціологія, з іншого боку, демонструє ширшу концепцію міграції. Типовими модними словами тут є, наприклад, трудова, освітня, біженська або шлюбна міграція, які, однак, не будуть пояснюватися тут більш детально (див. Hahn 2012, 148; див. Oltmer 2010, 16 f.).

Етимологія

Етимологічно термін походить з латинської мови (лат. migratio), що означає еміграцію або міграцію (див. Duden 2011). Походження цього терміну ґрунтується на античних джерелах, яким позначали нові міграційні рухи людей у пізній античності. Причиною цих міграційних рухів можна вважати політику військової експансії Римської імперії, в результаті якої стародавні народи, такі як вестготи, вандали або субі, були змушені тікати і здійснювали великі міграції по всій Європі (див. Burckhardt 2008, 119-122.).

У літературі можна знайти багато подібних визначень терміну „міграція“. Одне з найпоширеніших визначень – це підхід Шенпфлюга, який визначає термін „міграція“ наступним чином: „Під міграцією […] розуміються всі явища переміщення індивідів або груп різних етнічних груп, які слугують для перенесення центру їхнього життя в просторово-соціально-культурний контекст, відмінний від попереднього“ (Schönpflug 2003, 328).

Пряма/непряма міграція

Міграція може впливати на людей прямо або опосередковано. У розмовній мові їх називають мігрантами або жінками-мігрантами. У науці застосовується диференційований підхід до визначення цих людей. Передбачається, що існують певні ситуативні констеляції, які конкретизуються на основі двох характеристик (добровільність і постійність). Це призводить до виділення чотирьох різних міграційних груп, що мають особливе значення.

Якщо люди мігрують до країни на постійне місце проживання і добровільно, їх називають іммігрантами. Якщо, з іншого боку, переїзд є тимчасовим і добровільним, їх називають мігрантами. В якості стислого прикладу в цьому випадку можна навести термін „гастарбайтер“. Це мігранти, які іммігрували до Федеративної Республіки Німеччина, починаючи з 1950-х років, переважно з економічних причин.

Якщо ж мова йде про вимушену міграцію, спричинену війною, екологічними катастрофами чи голодом, то ми говоримо про біженців. Якщо ж люди перебувають у вимушеній і тимчасовій ситуації, їх називають шукачами притулку (див. Schönpflug 2003, 328).

Концептуальні збіги

Крім того, цей термін демонструє сильні збіги та взаємодію з суміжною термінологією. Важливими термінами в цьому випадку є, наприклад, втеча, діаспора або акультурація. Країни, до яких люди вважають за краще іммігрувати, називаються імміграційними країнами. Вони можуть здійснювати як регульовану, так і менш регульовану імміграцію. Як правило, існує регульована міграція.

Таким чином, міграція пов’язана з різноманітними завданнями і правилами, створеними політичними інститутами (парламентами, міністерствами). Відповідні правила проживання можуть включати, наприклад, положення про возз’єднання сім’ї, визначення тривалості перебування або навіть соціальне забезпечення. На додаток до цих вимог до мігрантів, держава несе відповідальність за цих людей, коли вони отримують дозвіл на в’їзд.

Це може виражатися у формі навчання, консультування, культурних пропозицій або навіть медичного обслуговування. Держава зацікавлена в інтеграції мігрантів у приймаюче суспільство, щоб забезпечити довгострокову інтеграцію цих людей (див. Schönpflug 2003, 331-333).

Стреси і дискримінація

У процесі інтеграції часто виникають проблеми. З одного боку, вони можуть виникати через етнічну приналежність. Ця проблема проявляється в дискримінації мігрантів з боку приймаючого суспільства. З іншого боку, міграція загалом негативно впливає на психологічний стан тих, кого вона зачіпає. Можливими стресовими факторами є брак мовних навичок у країні еміграції, туга за батьківщиною і самотність, які були виявлені в дослідженні Беррі в 1991 році (див. Schönpflug 2003 331-333; Berry 1992).

Історія міграції в Німеччині

У медіа-форматах, таких як телебачення і щоденні газети, міграція часто зображується як виняткова і нерегулярна подія. Однак, на думку Мехеріля, це не відповідає дійсності. Німеччина була країною еміграції до 1890 року. Наприклад, можна зафіксувати трудову еміграцію людей з Вестфалії до Голландії, а також еміграцію до Франції чи Швейцарії.

З іншого боку, починаючи з 1949 року, перші масштабні імміграційні рухи були повсюдними в післявоєнній Німеччині. Щороку до Федеративної Республіки Німеччина іммігрувало понад 250 000 осіб (див. Mecheril 2007, 469 f.). Основною причиною цієї хвилі міграції була втеча або вигнання з Центральної та Східної Європи висланих німців.

Завдяки угодам про працевлаштування з такими країнами, як Італія, Греція, Туреччина та Югославія, Федеративна Республіка Німеччина змогла найняти велику кількість необхідних гастарбайтерів у 1950-х і 1960-х роках для подальшого прискорення економічного підйому. У 1990-х роках, окрім етнічних німецьких іммігрантів зі Східної Європи, до них додалися військові біженці з Югославії (див. Worbs/ Bund/ Kohls/ von Gostomski 2013, 30-33; див. Alscher/ Obergfell/ Roos 2015, 21-36).

Література

Альшер, Штефан / Оберфелл, Йоханнес / Росс, Стефані Р. (2015): Міграційний профіль Західних Балкан. Причини, виклики та рішення. Робочий документ 63, Федеральне управління у справах міграції та біженців.

Беррі, Джон (1992): Аккультурація та адаптація в новому суспільстві. В: Міжнародна міграція. Том 30, 1-69.

Буркхардт, Леонхард (2008): Військова історія античності. Мюнхен: Бек.

Кемпбелл, Ніл А. / Рис, Джейн Б. (2003): Біологія. 6th ed. Гейдельберг: Spektrum.

Дуден (2011): Універсальний словник німецької мови. 7-е видання. Мангейм: Бібліографічний інститут.

Ган, Сільвія (2012): Історичні дослідження міграції. В: Бош, Франк / Еппле, Анжеліка / Гестріх, Андреас / Маршолек, Інге / Поттаст, Барбара / Рау, Сюзанна / Рьоккеляйн, Гедвіґ / Швергофф, Ґерд / Ваґнер-Хазель, Беате (ред.): Історичні вправи. Т. 11. 1. Франкфурт-на-Майні: Кампус.

Мехеріл, Пол (2007): Міграція та інтеграція. Штрауб, Юрген / Вайдеманн, Арне / Вайдеманн, Доріс (ред.): Handbuch interkulturelle Kommunikation und Kompetenz, Grundbegriffe-Theorien-Anwendungsfelder. Ульм: Metzler, 469-479.

Олтмер, Йохен (2010): Міграція у 19-му та 20-му століттях. В: Галл, Лотар (ред.): Enzyklopädie deutscher Geschichte. Т. 86. м. Мюнхен: Ольденбург.

Шенпфлуг, Уте (2003): Міграція та інтеграція. В: Томас, Александер, Каммхубер, Стефан, Шролль-Махль, Сільвія (ред.): Посібник з міжкультурної комунікації та співробітництва. Країни, культури та міжкультурна професійна діяльність. Т. 2. м. Геттінген: Vandenhoeck & Ruprecht, 328-341.

Шролль-Махль, Сільвія (ред.): Handbuch Interkulturelle Kommunikation und Kooperation. Країни, культури та міжкультурна професійна діяльність. Т. 2. м. Геттінген: Vandenhoeck & Ruprecht, 328-339.

Ворбс, Сюзанна/ Бунд, Єва/ Кольс, Мартін/ Гостомскі, Крістіан Б. фон (2013): (Spät)Aussiedler in Deutschland. Аналіз поточних даних та результатів досліджень. Звіт про дослідження 20, Федеральне відомство з питань міграції та біженців.

The post Міграція first appeared on Hyperkulturell.de.

Sınıflandırma

Terim, popüler bilimsel kullanımının yanı sıra sosyoloji, psikoloji ve biyoloji gibi çeşitli bilim alanlarında da bulunabilir. Biyolojinin bir alanı olan evrimsel araştırmalarda bu terim özlü bir rol oynamaktadır. Hominid evriminde göç terimi, ilk insanların (Homo sapiens) Afrika’dan dünyanın çeşitli bölgelerine göçünü tanımlamak için kullanılır (bkz. Campbell/ Reece 2009, 981-988).

Sosyoloji ise daha geniş bir göç kavramı ortaya koymaktadır. Buradaki tipik sözcükler, örneğin işgücü, eğitim, mülteci veya evlilik göçüdür, ancak bunlar burada daha ayrıntılı olarak açıklanmayacaktır (bkz. Hahn 2012, 148; bkz. Oltmer 2010, 16 f.).

Etimoloji

Etimolojik olarak bu terim Latince’den (lat. migratio) gelmektedir ve göç veya göçmenlik anlamına gelmektedir (bkz. Duden 2011). Bu terimin kökeni, geç antik dönemde ortaya çıkan insan göç hareketlerinin belirlendiği antik kaynaklara dayanmaktadır. Bu göç hareketlerinin nedeninin Roma İmparatorluğu’nun askeri yayılma politikası olduğu varsayılabilir; bunun sonucunda Vizigotlar, Vandallar veya Suebi gibi eski halklar kaçmak zorunda kalmış ve Avrupa’da büyük göçler gerçekleştirmiştir (bkz. Burckhardt 2008, 119-122.).

Literatürde göç teriminin birçok benzer tanımına rastlamak mümkündür. Yaygın tanımlardan biri Schönpflug’un göç terimini şu şekilde tanımlayan yaklaşımıdır: „Göç […] farklı etnik gruplardan bireylerin veya grupların yaşamlarının merkezini mekânsal-toplumsal-kültürel olarak farklı bir bağlama kaydırmaya hizmet eden tüm göç olguları olarak anlaşılmaktadır“ (Schönpflug 2003, 328).

Doğrudan/dolaylı göç

İnsanlar göçten doğrudan veya dolaylı olarak etkilenebilir. Halk arasında bunlar göçmenler veya göçmen kadınlar olarak adlandırılır. Bilimde, bu insanları tanımlamak için farklılaştırılmış bir yaklaşım benimsenmektedir. İki özellik (gönüllülük ve kalıcılık) temelinde somutlaştırılan belirli durum kümeleri varsayılmaktadır. Bunun sonucunda, belirli bir öneme sahip dört farklı göç grubu ortaya çıkmaktadır.

Eğer insanlar bir ülkeye kalıcı ve gönüllü olarak göç ederlerse göçmen olarak adlandırılırlar. Öte yandan, eğer bu durum geçici ve gönüllülük esasına dayanıyorsa, göçmen olarak adlandırılırlar. ‚Misafir işçi‘ terimi bu durumda özlü bir örnek olarak gösterilebilir. Bunlar 1950’lerden itibaren Federal Almanya Cumhuriyeti’ne öncelikle ekonomik nedenlerle göç eden göçmenlerdir.

Öte yandan, savaş, çevresel felaketler veya kıtlık nedeniyle istem dışı bir göç söz konusuysa, mültecilerden söz ederiz. Eğer insanlar istemsiz ve geçici bir durumla karakterize ediliyorlarsa, sığınmacı olarak adlandırılırlar (bkz. Schönpflug 2003, 328).

Kavramsal örtüşmeler

Ayrıca, bu terim ilgili terminolojiyle güçlü örtüşmeler ve etkileşimler göstermektedir. Bu durumda önemli terimler, örneğin, kaçış, diaspora veya kültürleşmedir. İnsanların göç etmeyi tercih ettiği ülkelere göç ülkeleri denir. Bu ülkeler düzenlenmiş ya da daha az düzenlenmiş göçü takip edebilirler. Kural olarak, düzenlenmiş göç vardır.

Dolayısıyla göç, siyasi kurumlar (parlamentolar, bakanlıklar) tarafından oluşturulan çeşitli görev ve kurallara bağlıdır. Bunun sonucunda ortaya çıkan ikamet kuralları, örneğin aile birleşimi, ikamet süresinin belirlenmesi ve hatta sosyal yardımlara ilişkin düzenlemeleri içerebilir. Göçmenler için bu gerekliliklere ek olarak, kabul edildiklerinde devlet bu kişilerden sorumludur.

Bu, eğitim, danışmanlık, kültürel teklifler ve hatta tıbbi bakım şeklinde ifade edilebilir. Devlet, bu insanların uzun vadeli entegrasyonunu sağlamak için göçmenlerin ev sahibi topluma entegrasyonuyla ilgilenir (bkz. Schönpflug 2003, 331-333).

Stresörler ve ayrımcılık

Bu entegrasyon sürecinde sıklıkla sorunlar ortaya çıkmaktadır. Bunlar bir yandan etnik köken nedeniyle ortaya çıkabilir. Bu sorun, ev sahibi toplum tarafından göçmenlere karşı ayrımcılık yapılması şeklinde kendini gösterir. Öte yandan, göçün genellikle etkilenenlerin psikolojik refahı üzerinde olumsuz bir etkisi vardır. Olası stres faktörleri arasında, 1991 yılında Berry tarafından yapılan bir çalışmada tespit edilen, göç edilen ülkedeki dil becerilerinin eksikliği, vatan hasreti ve yalnızlık yer almaktadır (bkz. Schönpflug 2003 331-333; Berry 1992).

Almanya’da göçün tarihi

Göç, televizyon ve günlük gazeteler gibi medya formatlarında genellikle istisnai ve düzenli olmayan bir olay olarak tasvir edilmektedir. Ancak Mecheril’e göre bu durum reddedilmelidir. Almanya 1890 yılına kadar bir göç ülkesiydi. Örneğin, Westphalia’dan Hollanda’ya işçi göçünün yanı sıra Fransa veya İsviçre’ye de göç kaydedilmiştir.

Öte yandan 1949’dan itibaren ilk büyük ölçekli göç hareketleri savaş sonrası Almanya’sında her yerde mevcuttu. Her yıl 250.000’den fazla insan Federal Almanya Cumhuriyeti’ne göç etmiştir (bkz. Mecheril 2007, 469 f.). Bu göç dalgasının başlıca nedeni, sürgündeki Almanların Orta ve Doğu Avrupa’dan kaçması veya sınır dışı edilmesiydi.

İtalya, Yunanistan, Türkiye veya Yugoslavya gibi devletlerle yapılan işe alım anlaşmaları sayesinde Federal Almanya Cumhuriyeti, 1950’li ve 1960’lı yıllarda ekonomik yükselişi daha da hızlandırmak için ihtiyaç duyulan çok sayıda misafir işçiyi işe alabilmiştir. Bunu 1990’larda, Doğu Avrupa’dan gelen etnik Alman göçmenlerin yanı sıra Yugoslavya savaşlarından kaçan savaş mültecileri de takip etmiştir (bkz. Worbs/ Bund/ Kohls/ von Gostomski 2013, 30-33; bkz. Alscher/ Obergfell/ Roos 2015, 21-36).

Edebiyat

Alscher, Stefan/ Obergfell, Johannes/ Ross, Stefanie R. (2015): Göç Profili Batı Balkanlar. Nedenler, zorluklar ve çözümler. Çalışma Belgesi 63. Federal Göç ve Mülteciler Dairesi.

Berry, John (1992): Yeni bir toplumda kültürleşme ve adaptasyon. In: International Migration. Cilt 30, 1-69.

Burckhardt, Leonhard (2008): Antik çağın askeri tarihi. Münih: Beck.

Campbell, Neil A./ Reece, Jane B. (2003): Biyoloji. 6. baskı. Heidelberg: Spektrum.

Duden (2011): Almanca Evrensel Sözlük. 7. baskı. Mannheim: Bibliographisches Institut.

Hahn, Sylvia (2012): Tarihsel göç araştırmaları. In: Bösch, Frank/ Epple, Angelika/ Gestrich, Andreas/ Marszolek, Inge/ Potthast, Barbara/ Rau, Susanne/ Röckelein, Hedwig/ Schwerhoff, Gerd/ Wagner-Hasel, Beate (eds.): Historische Einführungen. Cilt 11. 1. Frankfurt am Main: Campus.

Mecheril, Paul (2007): Göç ve Entegrasyon. In: Straub, Jürgen/ Weidemann, Arne/ Weidemann, Doris (eds.): Handbuch interkulturelle Kommunikation und Kompetenz, Grundbegriffe-Theorien-Anwendungsfelder. Ulm: Metzler, 469-479.

Oltmer, Jochen (2010): 19. ve 20. yüzyıllarda göç. İçinde: Gall, Lothar (ed.): Enzyklopädie deutscher Geschichte. Cilt 86. Münih: Oldenbourg.

Schönpflug, Ute (2003): Göç ve Entegrasyon. In: Thomas, Alexander/ Kammhuber, Stefan/ Schroll-Machl, Sylvia (eds.): Handbuch interkulturelle Kommunikation und Kooperation. Ülkeler, Kültürler ve Kültürlerarası Mesleki Faaliyetler. Cilt 2. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 328-341.

Schroll-Machl, Sylvia (ed.): Handbuch Interkulturelle Kommunikation und Kooperation. Ülkeler, Kültürler ve Kültürlerarası Mesleki Faaliyetler. Cilt 2. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 328-339.

Worbs, Susanne/ Bund, Eva/ Kohls, Martin/ Gostomski, Christian B. von (2013): (Spät)Aussiedler in Deutschland. Mevcut verilerin ve araştırma bulgularının analizi. Araştırma Raporu 20. Federal Göç ve Mülteciler Dairesi.

The post Göç first appeared on Hyperkulturell.de.

Klasifikace

Kromě populárně vědeckého použití se s tímto termínem setkáváme také v různých vědních oborech, například v sociologii, psychologii a biologii. V evolučním výzkumu, oboru biologie, hraje tento termín výstižnou roli. V evoluci hominidů se termín migrace používá k popisu migrace raných lidí (Homo sapiens) z Afriky do různých oblastí Země (srov. Campbell/ Reece 2009, 981-988).

Sociologie naproti tomu vykazuje širší pojetí migrace. Typickými hesly jsou zde např. pracovní, vzdělanostní, uprchlická nebo sňatková migrace, které zde však nebudeme podrobněji vysvětlovat (srov. Hahn 2012, 148; srov. Oltmer 2010, 16 a násl.).

Etymologie

Etymologicky termín pochází z latiny (lat. migratio), což znamená vystěhovalectví nebo migrace (srov. Duden 2011). Původ tohoto termínu vychází z antických pramenů, jimiž byly označovány vznikající migrační pohyby lidí v pozdní antice. Důvodem těchto migračních pohybů lze předpokládat vojenskou expanzivní politiku Římské říše, v jejímž důsledku se starověké národy, jako byli Vizigóti, Vandalové nebo Suebiové, cítily nuceny prchat a uskutečňovaly rozsáhlé migrace po Evropě (srov. Burckhardt 2008, 119-122.).

Podobných definic pojmu migrace lze v literatuře nalézt mnoho. Jednou z častých definic je Schönpflugův přístup, který pojem migrace definuje takto: „Migrací […] rozumíme všechny migrační jevy jednotlivců nebo skupin různých etnik, které slouží k přesunu centra jejich života do prostorově-sociálně-kulturně odlišného kontextu“ (Schönpflug 2003, 328).

Přímá/nepřímá migrace

Lidé mohou být migrací ovlivněni přímo nebo nepřímo. Hovorově se o nich hovoří jako o migrantech nebo migrantkách. Ve vědě se k označování těchto lidí přistupuje diferencovaně. Předpokládají se specifické situační konstelace, které jsou konkretizovány na základě dvou charakteristik (dobrovolnost a trvalost). Výsledkem jsou čtyři různé migrační skupiny se specifickým významem.

Pokud lidé migrují do země trvale a dobrovolně, nazývají se přistěhovalci. Pokud se naopak jedná o dočasnou a dobrovolnou konstelaci, označují se jako migranti. Jako výstižný příklad lze v tomto případě uvést pojem „gastarbeiter“. Jedná se o migranty, kteří se do Spolkové republiky Německo přistěhovali od 50. let 20. století především z ekonomických důvodů.

Pokud se naopak jedná o nedobrovolnou migraci z důvodu války, ekologické katastrofy nebo hladomoru, hovoříme o uprchlících. Pokud se lidé vyznačují nedobrovolnou a dočasnou situací, hovoří se o žadatelích o azyl (srov. Schönpflug 2003, 328).

Pojmové přesahy

Kromě toho tento pojem vykazuje silné překryvy a interakce s příbuznou terminologií. Důležitými termíny jsou v tomto případě například útěk, diaspora nebo akulturace. Země, do kterých lidé raději imigrují, se nazývají imigrační země. Mohou usilovat o regulovanou nebo méně regulovanou imigraci. Zpravidla se jedná o regulovanou migraci.

Migrace je tedy vázána na různé úkoly a pravidla vytvářená politickými institucemi (parlamenty, ministerstvy). Výsledné pobytové směrnice mohou zahrnovat například předpisy o slučování rodin, stanovení délky pobytu, nebo dokonce sociální dávky. Kromě těchto požadavků na migranty je za tyto osoby při jejich přijetí odpovědný stát.

To se může projevit ve formě školení, poradenství, kulturních nabídek nebo dokonce lékařské péče. Stát má zájem na integraci migrantů do hostitelské společnosti, aby zajistil dlouhodobou integraci těchto lidí (srov. Schönpflug 2003, 331-333).

Stresory a diskriminace

V tomto integračním procesu často vznikají problémy. Na jedné straně mohou vznikat kvůli etnické příslušnosti. Tento problém se projevuje diskriminací migrantů ze strany hostitelské společnosti. Na druhé straně má migrace obecně negativní dopad na psychickou pohodu postižených. Mezi možné stresory patří nedostatečná znalost jazyka v zemi emigrace, stesk po domově a osamělost, které byly identifikovány ve studii Berryho z roku 1991 (srov. Schönpflug 2003 331-333; Berry 1992).

Historie migrace v Německu

Migrace je v mediálních formátech, jako je televize a denní tisk, často zobrazována jako výjimečná a nepravidelná událost. To je však podle Mecherila třeba popřít. Německo bylo až do roku 1890 zemí emigrace. Vedle vystěhovalectví do Francie nebo Švýcarska lze zaznamenat například pracovní emigraci lidí z Vestfálska do Holandska.

Od roku 1949 byly naopak v poválečném Německu všudypřítomné první rozsáhlé imigrační pohyby. Ročně se do Spolkové republiky Německo přistěhovalo více než 250 000 osob (srov. Mecheril 2007, 469 a násl.). Hlavním důvodem této migrační vlny byl útěk nebo vyhnání vyhnaných Němců ze střední a východní Evropy.

Prostřednictvím náborových dohod se státy, jako byla Itálie, Řecko, Turecko nebo Jugoslávie, mohla Spolková republika Německo v 50. a 60. letech 20. století získat velké množství potřebných gastarbeiterů, kteří dále urychlovali hospodářský vzestup. V 90. letech následovali další migranti, kromě etnických Němců z východní Evropy také váleční uprchlíci z jugoslávských válek (srov. Worbs/ Bund/ Kohls/ von Gostomski 2013, 30-33; srov. Alscher/ Obergfell/ Roos 2015, 21-36).

Literatura

Alscher, Stefan/ Obergfell, Johannes/ Ross, Stefanie R. (2015): Migrační profil západního Balkánu. Příčiny, výzvy a řešení. Working Paper 63. Spolkový úřad pro migraci a uprchlíky.

Berry, John (1992): Akulturace a adaptace v nové společnosti. In: Mezinárodní migrace. Vol. 30, 1-69.

Burckhardt, Leonhard (2008): Vojenské dějiny starověku. Mnichov: Beck.

Campbell, Neil A./ Reece, Jane B. (2003): Biology: Biology: Biology: Biology: Biology: Biology: Biology: Biology. Biologie. 6. vyd. Heidelberg: Spektrum.

Duden (2011): Německý univerzální slovník. 7. vyd. Mannheim: Bibliographisches Institut.

Hahn, Sylvia (2012): Hahn, Sylvia (2012): Historický výzkum migrace. In: Bösch, Frank/ Epple, Angelika/ Gestrich, Andreas/ Marszolek, Inge/ Potthast, Barbara/ Rau, Susanne/ Röckelein, Hedwig/ Schwerhoff, Gerd/ Wagner-Hasel, Beate (eds.): Historische Einführungen. Vol. 11. 1. Frankfurt am Main: Campus.

Mecheril, Paul (2007): Migrace a integrace. In: Straub, Jürgen/ Weidemann, Arne/ Weidemann, Doris (eds.): Handbuch interkulturelle Kommunikation und Kompetenz, Grundbegriffe-Theorien-Anwendungsfelder. Ulm: Metzler, 469-479.

Oltmer, Jochen (2010): Migrace v 19. a 20. století. In: Gall, Lothar (ed.): Enzyklopädie deutscher Geschichte. Svazek 86. Mnichov: Oldenbourg.

Schönpflug, Ute (2003): Migrace a integrace. In: Thomas, Alexander/ Kammhuber, Stefan/ Schroll-Machl, Sylvia (eds.): Handbuch interkulturelle Kommunikation und Kooperation. Země, kultury a interkulturní profesní činnost. Svazek 2. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 328-341.

Schroll-Machl, Sylvia (ed.): Handbuch interkulturelle Kommunikation und Kooperation. Země, kultury a interkulturní profesní činnost. Svazek 2. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 328-339.

Worbs, Susanne/ Bund, Eva/ Kohls, Martin/ Gostomski, Christian B. von (2013): (Spät)Aussiedler in Deutschland. Analýza aktuálních dat a výsledků výzkumu. Výzkumná zpráva 20. Spolkový úřad pro migraci a uprchlíky.

The post Migrace first appeared on Hyperkulturell.de.

Clasificación

Además de su uso científico popular, el término también puede encontrarse en diversos campos de la ciencia, como la sociología, la psicología y la biología. En la investigación evolutiva, un campo de la biología, el término desempeña un papel conciso. En la evolución de los homínidos, el término migración se utiliza para describir la migración de los primeros humanos (Homo sapiens) desde África a las distintas regiones de la Tierra (cf. Campbell/ Reece 2009, 981-988).

La sociología, por su parte, muestra un concepto más amplio de la migración. Las palabras de moda típicas aquí son, por ejemplo, migración laboral, educativa, de refugiados o matrimonial, que, sin embargo, no se explicarán aquí con más detalle (cf. Hahn 2012, 148; cf. Oltmer 2010, 16 y ss.).

Etimología

Etimológicamente, el término procede del latín (lat. migratio), que significa emigración o migración (cf. Duden 2011). El origen de este término se basa en fuentes antiguas, con las que se designaban los movimientos migratorios humanos emergentes a finales de la Antigüedad. Cabe suponer que la razón de estos movimientos migratorios fue la política de expansión militar del Imperio Romano, a consecuencia de la cual pueblos antiguos como los visigodos, los vándalos o los suevos se sintieron obligados a huir y llevaron a cabo grandes migraciones por toda Europa (cf. Burckhardt 2008, 119-122.).

En la literatura se pueden encontrar muchas definiciones similares del término migración. Una definición común es el enfoque de Schönpflug, que define el término migración de la siguiente manera: „Se entiende por migración […] todos los fenómenos migratorios de individuos o grupos de diferentes etnias que sirven para desplazar el centro de sus vidas a un contexto espacial-social-culturalmente diferente“ (Schönpflug 2003, 328).

Migración directa/indirecta

Las personas pueden verse afectadas por la migración directa o indirectamente. Coloquialmente, se las denomina migrantes o emigrantes. En la ciencia, se adopta un enfoque diferenciado para designar a estas personas. Se parte de constelaciones de situaciones específicas, que se concretan en función de dos características (voluntariedad y permanencia). El resultado son cuatro grupos migratorios diferentes con un significado específico.

Si las personas emigran de forma permanente y voluntaria a un país, se denominan inmigrantes. Si, por el contrario, la constelación es temporal y voluntaria, se denominan migrantes. El término „trabajador invitado“ puede citarse como ejemplo conciso en este caso. Se trata de emigrantes que inmigraron a la República Federal de Alemania a partir de los años 50, principalmente por motivos económicos.

Si, por el contrario, se produce una migración involuntaria debido a guerras, catástrofes medioambientales o hambrunas, hablamos de refugiados. Si las personas se caracterizan por una situación involuntaria y temporal, se habla de solicitantes de asilo (cf. Schönpflug 2003, 328).

Solapamientos conceptuales

Además, el término presenta fuertes solapamientos e interacciones con terminología afín. Términos importantes en este caso son, por ejemplo, huida, diáspora o aculturación. Los países a los que la gente prefiere emigrar se denominan países de inmigración. Pueden perseguir una inmigración regulada o menos regulada. Por regla general, existe una inmigración regulada.

Por tanto, la migración está vinculada a una serie de tareas y normas creadas por las instituciones políticas (parlamentos, ministerios). Las directrices de residencia resultantes pueden incluir, por ejemplo, normas sobre la reagrupación familiar, la determinación de la duración de la residencia o incluso la asistencia social. Además de estos requisitos para los inmigrantes, el Estado es responsable de estas personas cuando se les concede la admisión.

Esto puede manifestarse en forma de formación, asesoramiento, ofertas culturales o incluso atención médica. El Estado está interesado en la integración de los inmigrantes en la sociedad de acogida para garantizar la integración a largo plazo de estas personas (cf. Schönpflug 2003, 331-333).

Factores de estrés y discriminación

A menudo surgen problemas en este proceso de integración. Por un lado, pueden surgir por motivos étnicos. Este problema se manifiesta en la discriminación de los inmigrantes por parte de la sociedad de acogida. Por otro lado, la migración suele tener un impacto negativo en el bienestar psicológico de los afectados. Entre los posibles factores de estrés se encuentran la falta de conocimientos lingüísticos en el país de emigración, la nostalgia y la soledad, que fueron identificados en un estudio realizado por Berry en 1991 (cf. Schönpflug 2003 331-333; Berry 1992).

Historia de la emigración en Alemania

Los medios de comunicación, como la televisión y la prensa diaria, suelen presentar la migración como un acontecimiento excepcional y no regular. Sin embargo, según Mecheril, esto hay que desmentirlo. Alemania fue un país de emigración hasta 1890. Por ejemplo, se puede registrar la emigración laboral de personas de Westfalia a Holanda, junto a la emigración a Francia o Suiza.

A partir de 1949, en cambio, los primeros movimientos de inmigración a gran escala fueron omnipresentes en la Alemania de posguerra. Más de 250.000 personas emigraron cada año a la República Federal de Alemania (cf. Mecheril 2007, 469 y ss.). El motivo principal de esta oleada migratoria fue la huida o expulsión de Europa Central y Oriental de alemanes exiliados.

Mediante un acuerdo de contratación con Estados como Italia, Grecia, Turquía o Yugoslavia, la República Federal de Alemania pudo reclutar en los años cincuenta y sesenta un gran número de trabajadores invitados necesarios para acelerar aún más la bonanza económica. Durante la década de 1990, siguieron otros migrantes, además de inmigrantes de etnia alemana procedentes de Europa del Este, también refugiados de guerra de las guerras yugoslavas (cf. Worbs/ Bund/ Kohls/ von Gostomski 2013, 30-33; cf. Alscher/ Obergfell/ Roos 2015, 21-36).

Literatura

Alscher, Stefan/ Obergfell, Johannes/ Ross, Stefanie R. (2015): Perfil de la migración Balcanes Occidentales. Causas, retos y soluciones. Documento de trabajo 63. Oficina Federal de Migración y Refugiados.

Berry, John (1992): Aculturación y adaptación en una nueva sociedad. En: International Migration. Vol. 30, 1-69.

Burckhardt, Leonhard (2008): Historia militar de la antigüedad. Munich: Beck.

Campbell, Neil A./ Reece, Jane B. (2003): Biología. 6th ed. Heidelberg: Spektrum.

Duden (2011): Diccionario universal alemán. 7ª ed. Mannheim: Bibliographisches Institut.

Hahn, Sylvia (2012): La investigación histórica de las migraciones. En: Bösch, Frank/ Epple, Angelika/ Gestrich, Andreas/ Marszolek, Inge/ Potthast, Barbara/ Rau, Susanne/ Röckelein, Hedwig/ Schwerhoff, Gerd/ Wagner-Hasel, Beate (eds.): Historische Einführungen. Vol. 11. 1. Fráncfort del Meno: Campus.

Mecheril, Paul (2007): Migración e integración. En: Straub, Jürgen/ Weidemann, Arne/ Weidemann, Doris (eds.): Handbuch interkulturelle Kommunikation und Kompetenz, Grundbegriffe-Theorien-Anwendungsfelder. Ulm: Metzler, 469-479.

Oltmer, Jochen (2010): La migración en los siglos XIX y XX. En: Gall, Lothar (ed.): Enzyklopädie deutscher Geschichte. Vol. 86. Múnich: Oldenbourg.

Schönpflug, Ute (2003): Migración e integración. En: Thomas, Alexander/ Kammhuber, Stefan/ Schroll-Machl, Sylvia (eds.): Handbuch interkulturelle Kommunikation und Kooperation. Países, culturas y actividad profesional intercultural. Vol. 2. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 328-341.

Schroll-Machl, Sylvia (ed.): Handbuch Interkulturelle Kommunikation und Kooperation. Países, culturas y actividad profesional intercultural. Vol. 2. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 328-339.

Worbs, Susanne/ Bund, Eva/ Kohls, Martin/ Gostomski, Christian B. von (2013): (Spät)Aussiedler in Deutschland. Un análisis de los datos actuales y los resultados de la investigación. Informe de investigación 20. Oficina Federal de Migración y Refugiados.

The post Migración first appeared on Hyperkulturell.de.

Klasifikacija

Poleg popularne znanstvene rabe se izraz pojavlja tudi na različnih znanstvenih področjih, kot so sociologija, psihologija in biologija. V evolucijskih raziskavah, ki so področje biologije, ima izraz jedrnato vlogo. V evoluciji hominidov se izraz migracija uporablja za opis migracije zgodnjih ljudi (Homo sapiens) iz Afrike v različna območja Zemlje (prim. Campbell/ Reece 2009, 981-988).

Po drugi strani pa sociologija prikazuje širše pojmovanje migracij. Tipične modne besede so tu na primer delovne, izobraževalne, begunske ali zakonske migracije, ki pa jih na tem mestu ne bomo podrobneje razlagali (prim. Hahn 2012, 148; prim. Oltmer 2010, 16 f.).

Etimologija

Etimološko izraz izhaja iz latinščine (lat. migratio), kar pomeni izseljevanje ali selitev (prim. Duden 2011). Izvor tega izraza temelji na antičnih virih, s katerimi so bila označena nastajajoča človeška selitvena gibanja v pozni antiki. Domnevamo lahko, da je bil vzrok za ta selitvena gibanja vojaška ekspanzijska politika rimskega imperija, zaradi katere so se antična ljudstva, kot so Vizigoti, Vandali ali Suebi, počutila prisiljena bežati in so izvedla velike selitve po Evropi (prim. Burckhardt 2008, 119-122.).

V literaturi je mogoče najti veliko podobnih opredelitev pojma migracije. Ena od pogostih opredelitev je Schönpflugov pristop, ki pojem migracije opredeljuje takole: „Migracije […] razumemo kot vse migracijske pojave posameznikov ali skupin različnih etničnih skupin, ki služijo premiku središča njihovega življenja v prostorsko-družbeno-kulturno drugačno okolje“ (Schönpflug 2003, 328).

Neposredne/neposredne migracije

Migracije lahko na ljudi vplivajo neposredno ali posredno. V pogovornem jeziku jih imenujemo migranti ali migrantke. V znanosti se za označevanje teh ljudi uporablja diferenciran pristop. Predpostavljajo se posebne situacijske konstelacije, ki se konkretizirajo na podlagi dveh značilnosti (prostovoljnost in stalnost). Tako so nastale štiri različne migracijske skupine s specifičnim pomenom.

Če se ljudje stalno in prostovoljno selijo v državo, jih imenujemo priseljenci. Če pa je konstelacija začasna in prostovoljna, se imenujejo migranti. V tem primeru lahko kot jedrnat primer navedemo izraz „gostujoči delavec“. Gre za migrante, ki so se v Zvezno republiko Nemčijo priseljevali od petdesetih let prejšnjega stoletja dalje predvsem iz ekonomskih razlogov.

Če gre po drugi strani za neprostovoljne migracije zaradi vojne, okoljskih katastrof ali lakote, govorimo o beguncih. Če je za ljudi značilen neprostovoljen in začasen položaj, govorimo o prosilcih za azil (prim. Schönpflug 2003, 328).

Pojmovno prekrivanje

Poleg tega se izraz močno prekriva s sorodno terminologijo in se z njo medsebojno prepleta. Pomembni izrazi v tem primeru so na primer beg, diaspora ali akulturacija. Države, v katere se ljudje raje priseljujejo, se imenujejo države priseljevanja. Te lahko izvajajo regulirano ali manj regulirano priseljevanje. Praviloma gre za regulirano priseljevanje.

Migracije so tako vezane na različne naloge in pravila, ki jih oblikujejo politične institucije (parlamenti, ministrstva). Iz tega izhajajoče smernice bivanja lahko vključujejo na primer predpise o združevanju družin, določanje trajanja bivanja ali celo socialno varstvo. Poleg teh zahtev za migrante je država odgovorna tudi za te ljudi, ko jim odobri sprejem.

To se lahko izraža v obliki usposabljanja, svetovanja, kulturne ponudbe ali celo zdravstvene oskrbe. Država je zainteresirana za vključevanje migrantov v družbo gostiteljico, da bi zagotovila dolgoročno integracijo teh ljudi (prim. Schönpflug 2003, 331-333).

Stresorji in diskriminacija

V tem procesu vključevanja se pogosto pojavljajo težave. Po eni strani se lahko pojavijo zaradi etnične pripadnosti. Ta težava se kaže v diskriminaciji migrantov s strani družbe gostiteljice. Po drugi strani pa migracije na splošno negativno vplivajo na psihološko počutje prizadetih oseb. Možni stresorji so pomanjkanje jezikovnega znanja v državi izselitve, domotožje in osamljenost, ki so bili opredeljeni v študiji Berryja iz leta 1991 (prim. Schönpflug 2003 331-333; Berry 1992).

Zgodovina migracij v Nemčiji

Migracije so v medijskih oblikah, kot so televizija in dnevno časopisje, pogosto prikazane kot izjemen in neregularen dogodek. Vendar pa je po mnenju Mecherila to treba zanikati. Nemčija je bila do leta 1890 država izseljevanja. Poleg izseljevanja v Francijo ali Švico je na primer mogoče zabeležiti tudi delovno izseljevanje ljudi iz Vestfalije na Nizozemsko.

Po drugi strani pa so bili od leta 1949 naprej v povojni Nemčiji prisotni prvi obsežni priselitveni tokovi. Vsako leto se je v Zvezno republiko Nemčijo priselilo več kot 250.000 ljudi (prim. Mecheril 2007, 469 f.). Glavni razlog za ta migracijski val je bil beg ali izgon izgnanih Nemcev iz Srednje in Vzhodne Evrope.

S sporazumom o zaposlovanju z državami, kot so Italija, Grčija, Turčija ali Jugoslavija, je Zvezna republika Nemčija v petdesetih in šestdesetih letih 20. stoletja lahko zaposlila veliko število potrebnih gostujočih delavcev, ki so še pospešili gospodarski vzpon. V devetdesetih letih 20. stoletja so sledili nadaljnji migranti, poleg etničnih nemških priseljencev iz Vzhodne Evrope tudi vojni begunci iz jugoslovanskih vojn (prim. Worbs/ Bund/ Kohls/ von Gostomski 2013, 30-33; prim. Alscher/ Obergfell/ Roos 2015, 21-36).

Literatura

Alscher, Stefan/ Obergfell, Johannes/ Ross, Stefanie R. (2015): Migracijski profil Zahodnega Balkana. Vzroki, izzivi in rešitve. Delovni dokument 63. Zvezni urad za migracije in begunce.

Berry, John (1992): Akulturacija in prilagajanje v novi družbi. V: Mednarodne migracije. Vol. 30, 1-69.

Burckhardt, Leonhard (2008): Vojaška zgodovina antike. München: Beck.

Campbell, Neil A./ Reece, Jane B. (2003): Biology. 6. izdaja. Heidelberg: Spektrum.

Duden (2011): Duden: Nemški univerzalni slovar. 7. izd. Mannheim: Bibliographisches Institut.

Hahn, Sylvia (2012): Zgodovinsko raziskovanje migracij. In: Bösch, Frank/ Epple, Angelika/ Gestrich, Andreas/ Marszolek, Inge/ Potthast, Barbara/ Rau, Susanne/ Röckelein, Hedwig/ Schwerhoff, Gerd/ Wagner-Hasel, Beate (ur.): Historische Einführungen. Vol. 11. 1. Frankfurt na Majni: Campus.

Mecheril, Paul (2007): Migracije in vključevanje. In: Straub, Jürgen/ Weidemann, Arne/ Weidemann, Doris (eds.): Handbuch interkulturelle Kommunikation und Kompetenz, Grundbegriffe-Theorien-Anwendungsfelder. Ulm: Metzler, 469-479.

Oltmer, Jochen (2010): Migracije v 19. in 20. stoletju. V: Gall, Lothar (ur.): Enzyklopädie deutscher Geschichte. Vol. 86. München: Oldenbourg.

Schönpflug, Ute (2003): Migration and Integration. In: Thomas, Alexander/ Kammhuber, Stefan/ Schroll-Machl, Sylvia (ur.): Handbuch interkulturelle Kommunikation und Kooperation. Države, kulture in medkulturna poklicna dejavnost. Zv. 2. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 328-341.

Schroll-Machl, Sylvia (ur.): Handbuch Interkulturelle Kommunikation und Kooperation. Države, kulture in medkulturna poklicna dejavnost. Zv. 2. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 328-339.

Worbs, Susanne/ Bund, Eva/ Kohls, Martin/ Gostomski, Christian B. von (2013): (Spät)Aussiedler in Deutschland. Analiza trenutnih podatkov in ugotovitev raziskav. Raziskovalno poročilo 20. Zvezni urad za migracije in begunce.

The post Migracija first appeared on Hyperkulturell.de.